Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

KÖBLÖS József: Szapolyai István nádor Pápán írott végrendelete

só napon, halálakor a magasságos Isten színe előtt számot fog adni minden cselekedetéről, akár jót, akár rosszat tett ezen a világon, valamint hogy a jelen élet esendő és múlandó, és semmi nem üdvösebb a halandó ember számára, mint hogy amiről meglátja, hogy szükségszerűen bekövetkezik, arról Isten segítségével illő módon maga előre gondoskodjék, ezért midőn sok fáradság és sok igen kemény erőfeszítés után, melyet eme fényességes Magyar Királyság védelmében vérünk bő ontásával viseltünk el, nem kímélvén saját személyünket és anyagi javainkat sem, a test igen súlyos erőtlenségébe estem, melyet éppen most is elszenvedek, nem akartam utolsó akaratom [kinyilvánítását] tovább halogatni, nem tudván, mely órában fog az én Uram, Jézus Krisztus hívni engem, akit a többi hívő keresztény példájára igaz Istennek vallók, ezért eme végső és utolsó rendelkezést teszem, hogy örökre és kétségbevonhatatlanul meg legyen tartva:

Először is: amennyiben meghalnék, lelkemet a mindenható Istennek, az ő szeplőtelen szűz anyjának, Máriának és minden szentjének ajánlom, és meghagyom, hogy testemet a szepességi szent Márton-templomban, a boldogságos szűz Mária mennybevételének tiszteletére általam építtetett kápolnában temessék el.

Továbbá meghagyom, hogy megbízottaim testemet temessék el Isten dicsőségére azzal a tisztességgel, mellyel leginkább illendő, és temetési szertartásomat úgy rendezzék meg, vitessék végbe és bonyolítsák le, ahogy bölcsességük és emberszeretetük alapján a legjobbnak és legméltóbbnak tűnik.

Továbbá a Királyi Felség méltóztassék emlékezni arra, hogy minden ügyben, ami Őfelsége és eme királyság érdekeit és hasznát érintette, nem kímélvén saját személyemet, erőfeszítéseimet és anyagi javaimat Őfelségét és ezen királyságot mindig hűségesen szolgáltam, és minden terhet vállaltam Őfelségéért abban reménykedve és arra kétkedés nélkül mindig építve, hogy a legkegyelmesebb Felség halálom után szolgálataimat tekintetbe véve fiaimat nem fogja cserbenhagyni, amint igen gyakran méltóztatott kegyesen felajánlani, hogy ezt megfogja tenni. Erre való hivatkozással ajánlom fiaimat és megbízottamat Őfelsége figyelmébe, és könyörgöm Őfelségéhez mint a legkegyesebb és legigazságosabb fejedelemhez, akinek nagymérvű méltányosságáról az egész világon elterjedt a hír, hogy ha Isten akaratából megtörténnék, hogy meghalok, méltóztassék eme fiaimat említett megbízottammal együtt védelmébe venni, és ugyanezen fiaimat megőrizni és megoltalmazni, hiszen igen nagy reménységgel-137-