Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal
délután is kellett prédikálni. Általánosságban mindig megkaptam a lózungot, a bibliaolvasó vezérfonalat, abban benne volt a vasárnapi textus, és én egész életemben mindig a lózung alapján prédikáltam. Megvannak az összes lózungok itt nálam, és bármikor meg tudom mutatni, hogy melyik vasárnap miről prédikáltam. Sajnos az első prédikációimból csak alig néhány van meg, mert felszabadítóink, amikor kirámoltak bennünket itt Celldömölkön, az apósomékat és minket is, a házból, szétszórtak mindenemet. — Arra emlékszel, hogy miről prédikáltál? — „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Az úton velünk járó Jézus Krisztusról. Arról, hogy észreveszed-e, hogy veled jár, ahogy megígérte , hogy veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. — Meddig voltál segédlelkész Pápán? — 1938. augusztus 31-ig. Akkoriban Pápához tartozott Farkasgyepű is, ahol volt egy gyerekek számára készített üdülő, vagy gyógyintézet-féle és oda is ki kellett járni. És egy késő tavaszi vagy nyár eleji vasárnapon kimentem, ragyogó, gyönyörű szép idő volt, mire visszafele jöttem, egy hatalmas esőt kaptam a nyakamba, teljesen átáztam. De ugyanakkor délután szolgálatom volt Kéttornyúlakon, nem tudom mi okból, most már nem emlékszem rá, de temető avatás is volt, s én azon csurom vizesen hazamentem, s aztán mentem Kéttornyúlakra, átázva, átfázva, s néhány hét alatt kaptam egy mellhártyagyulladást. S ennek a mellhártyagyulladásnak a következményeképpen egyenlőre szolgálni nem tudtam, s amikor felépültem a betegágyból, nagyjából, akkor, hogy úgy mondjam, gyógyulni és üdülni Celldömölkre rendeltek, amely akkor fiókegyházként Pápához tartozott. Akkor Tóth János volt a segédlelkész, akit megválasztottak Kálmáncsára. Iderendeltek, hogy itt feliperedve majd később visszakerülhetek Pápára. Később aztán tényleg visszakerültem, 41-ben. Eddig tartott itt „rövid” szolgálatom. Visszakerültem először az ORJÓ, az Országos Református Jóléti Társaságnak az irodájába, amely egyházkerületi iroda volt, és onnan meg bekerültem a püspöki hivatalba. Úgy hogy 42 január elsejével lettem ún. püspöki segédlelkész Medgyaszay Vince püspök úr mellett és ott voltam egész 45-ig amíg a háborúnak vége nem lett. — Ez ugye az az épület, amit ma a Tarczy Lajos Általános Iskolának hívunk? — Igen. A püspöki palota. A földszinten volt a hivatal, mellette volt két tanító lakás. Ott lakott Kis Árpád meg a Császár Ede és az emelet rész volt —10 —
