Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

szenvedélyével elemeztek, mondták a szabályokat, beszéltek az anyanyelv érdekes jelenségeiről.

Dr. Csukás István, akiből később Szegeden lett tanszékvezető egyetemi tanár, egyik vizsgáján szinte kizárólag a tanult verseket kérte számon. Nagyobb részben kórusban mondták a költeményeket a tanárral együtt, de sor került egyéni versmondásra és elemzésre is. Ámulva tapasztaltam, hogy szinte minden verset kívülről tudnak, ami a könyvükben van. Láthatóan örömüket lelték a versmondásban, élvezték a versek szépségét, zenéjét.

Két idős kollégám egy-egy vizsgáján is jelen voltam. Mind Kiss Árpád igazgató úrnál, mind Mészáros Lajos tanító úrnál azt tartottam a legnagyobb érdemnek, hogy a tanulókat maradéktalanul bevonták a munkába, mindenkit aktivizáltak. Mint a felröppenő madárraj, úgy repültek a levegőbe egy-egy kérdés után a gyermeki kezek. Érdemes is volt szerepelni, mert sohasem maradt el a dicséret egy-egy jó teljesítmény után.

Ebben az időszakban a kis vidéki iskoláknak egy-egy nagyobb oktatási intézménnyel kellett kapcsolatot teremteniük. Ez nem jelentett szoros függést, de szigorú előírás volt, hogy a felső tagozat szaktárgyainak vizsgáin jelen kellett lennie az anyaiskola igazgatójának és a testület egy tagjának A mi iskolánkhoz a takácsi, mezőlaki, szerecsenyi református és a takácsi evangélikus iskola tartozott. Ezeknek a vizsgáira dr. Gergely Ferenc igazgató úr engem vitt magával. Mindenhova kerékpárral mentünk.

Mezőlakon sok gyenge tanuló volt az iskolában. A tanítók elmondása szerint ezek a környékbeli majorokból jártak be. Takácsin mind a református, mind az evangélikus iskolában egy-egy tanító oktatta a felső tagozat összevont négy osztályát, mégis kitűnő eredményt mutattak fel ezek a 24- 26 főből álló tanulócsoportok a legkülönbözőbb tantárgyakból. Ugyanezt tapasztaltuk Szerecsenyben is, ahol a református lelkész felesége tanította a felső tagozat mind a négy osztályát.

Az 1947/48-as tanév utolsó hónapjait beárnyékolták az államosításról szóló hírek. Féltünk tőle, szorongtunk miatta. Mi igen jól éreztük magunkat az iskolában, szerettük az egyházi közösséget, jó kapcsolatot alakítottunk ki a szülőkkel, rettegtünk a változásoktól.

Azt tudtuk, hogy négy ősi református iskolát meghagynak egyházi tulajdonban, a debrecenit, a sárospatakit, a pápait és Budapesten a Lónyay utcait, de abban nem voltunk biztosak, hogy ezeknek minden tagozatára vonatkozik-e a mentesítés. A Pápai Református Kollégium 1948-ban négy intézményt foglalt magában: a teológiai akadémiát, a gimnáziumot, a négyosztályos kereskedelmi iskolát és a nyolcosztályos általános iskolát. Az-105-