Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

egyes tagozatok önállóan intézték saját ügyeiket, a közös kérdésekben azonban az igazgatótanács hozott határozatokat, melynek az iskolák vezetői, igazgatói mellett a tanárok küldöttei is tagjai voltak. Az általános iskolát például dr. Gergely Ferenc igazgató mellett dr. Szakái Sándor tanár képviselte az igazgatótanácsban.

A szorongást elsősorban az okozta, hogy tudtuk, tapasztaltuk, hogyan játszotta ki a megszálló szovjet erőkre támaszkodva a Kommunista Párt nemcsak politikai ellenfeleit, hanem az egész államapparátust. Attól tartottunk, hogy valamilyen módon a Református Kollégium kötelékébe tartozó nagy létszámú általános iskolát, s a kitűnően működő kereskedelmi iskolát is államosítani fogják.

Gondolt erre az iskola fenntartója, a Dunántúli Református Egyházkerület vezetősége is, ezért Győri Elemér püspök úr Budapestre utazott elintézni, hogy a Pápai Református Kollégiumnak mind a négy intézménye érintetlen maradhasson az államosítástól. Néhány nap múlva megnyugodva tért haza, miután minden fórumon kedvező választ kapott. Főként a Rákosi Mátyással történt találkozáshoz fűzött nagy reményeket, aki határozott ígéretet tett a pápai református iskolák egyházi kézben hagyására. A püspök úr itthon többször is elismételte, milyen rokonszenvesen, kedvesen fogadta őt Rákosi, így az ő ígéretében bízni lehet.

Sajnos, amitől tartottunk, bekövetkezett. A Református Általános Iskolát azonnal államosították, a Kereskedelmi Iskola körül novemberig látszólag volt némi bizonytalanság, de a jelek kezdettől fogva azt mutatták, hogy az államosítás itt is elkerülhetetlen. Ez be is következett. Ezután Győri Elemér püspök úr ismét felkereste Rákosi Mátyást, emlékeztetve őt ígéretére, aki álszent módon sajnálkozott, és arra hivatkozott, hogy a döntő minisztertanácsi ülésen nem tudott megjelenni. A valóság azonban az volt, hogy a Kommunista Párt egyetlen alsó fokú oktatási intézményt sem akart az ateista nevelés sikere érdekében egyházi kézben hagyni.

Az államosítás után az egykori Református Általános Iskola helyén a III. számú Állami Általános Iskola jött létre, a református tanulók szétszóródtak a létrehozott új általános iskolák között, a testület tagjaira ugyanez a sors várt. Én a Fő téren található egykori katolikus, úgynevezett plébániai iskolába kerültem, melynek új neve I. számú Állami Általános Fiúiskola lett. Innen egy év múlva áthelyeztek a II. számú Állami Általános Fiúiskolába, ahol 36 évig, nyugdíjazásomig tanítottam. Visszatekintve azonban meg kell állapítanom, hogy életem három legszebb esztendeje az volt, amit az egykori református iskolában töltöttem.

—106 —