Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

én szerveztem - első helyezést ért el, miután nemcsak vegyes karként szerepeltünk, hanem a férfikar és a női kórus is adott önállóan elő számokat.

Én a kántor állandó helyetteseként az 1896-ban alapított, kizárólag férfiakból, alsóvárosi gazdákból álló 25-30 tagot számláló énekegylettel is kapcsolatba kerültem. Csak csodáltam, milyen biztonsággal éneklik azt a két tucat egyházi éneket, melyeket az első karnagy, Rab Zsuzsa nagyapja, Jilek Ferenc igazgató-tanító ismertetett meg velük. Ők elsősorban a templomban szerepeltek nagy ünnepek alkalmából, de jeles egyéniségek temetésére is kivonultak. Miután én akkor az énekegylet legfiatalabb tagjaival voltam egykorú, először bizonyos bizalmatlanságot tapasztaltam részükről, mikor Kiss Árpád igazgató urat, a karnagyot helyettesítettem. A próbákon az is előfordult, hogy a megadott hangot nem fogadták el. „Ez nem jó” - mondták némi tanakodás után. Nem jöttem zavarba. A kezemben levő körsípot megforgatva ugyanazt a hangot adtam meg újra. „Ez már jó” - mondták, s kezdhettük az éneket.

Szüret idején gyakran kellett helyettesítenem az igazgató urat az énekegyletnél és az orgonánál, miután ő sok időt töltött kedvelt szőlőjében, Zánkán. Ennek a helyettesítésnek voltak izgalmas percei is.

Jilek Ferenc igazgató-tanító 1946 őszén hunyt el. Mint igen tekintélyes egyházi embert, az énekegylet alapító karnagyát a templomból temették, s a szertartáson nagy szerepe volt az orgonának és a férfikórusnak is. Hiába ment a távirat Zánkára, az igazgató úr nem jött meg. Előző este nagy izgalmak közepette próbát tartottam az énekegylettel, majd az orgonán gyakoroltam a szereplésre. Nem is volt baj. A templomi szertartás a legnagyobb rendben lezajlott. Már a templom oldalajtóján igyekeztem kifelé az énekkarral, hogy a temetési menet élére álljunk, amikor az igazgató úr megérkezett, s átvette a karnagyi pálcát.

Az énekegylet, melynek elnöke, vezetősége volt, sokat tett az iskola érdekében. Rendszeresen tartottak bálokat, melyeknek a bevételét az iskolapadok javítására fordították.

1946 őszén nem volt fa az iskola fűtésére. Az egyházközség ekkor az erdőn 42 köbméter tűzifát vásárolt. A beszállítást teljes egészében ingyen végezték azok az egyháztagok, akik kocsival rendelkeztek. Az énekegylet tagjai minden gazdát felkerestek, úgy kérték fel őket a munkára. Néhány helyen csak kocsit, másutt csak lovat adtak a munkára, de mindenki segített. Arra is volt példa, hogy a kölcsönkért szekérbe felemás teheneket fogtak be, de a szállítás így is megtörtént egyetlen nap alatt 42 fogattal. Ezen a

—101 —