Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)
megismertették a hallgatóságot a relatív szolmizációval. Ezt az énektanítási módot a gyermekek „vándorló dó” néven ismerték, s a gyakorlatban a kézjegyek segítségével kitűnően alkalmazták. Három hónapon keresztül hetenként háromszor jártunk a tanfolyam foglalkozásaira, ahol a bemutató órákon kívül előadások hangzottak el az énektanítás módszertana köréből, gyakorlati karvezetésre került sor, s összhangzattant is tanítottak. Mintegy tizenöt főből állt a hallgatóság. Rajtam kívül ott volt Rózsa János igazgató, Ágoston József, Békefi Gábor, Vörös Rózsa, Tóth Károly, Gereben Zoltán és mások. Az oktatásban a kedvesnővéren kívül Szabó Sándor zenetanár, Kalmár Márton és Nemcsicsné Szabó Mária vett részt. Kalmár Márton rövidesen távozott a városból, de a tanfolyam rendben véget ért, s mi igazolást kaptunk arról, hogy ének-szakoktatói tanfolyamot végeztünk. A tanítóknak abban az időben különféle közösségi munkában kellett részt venniük ellenszolgáltatás nélkül. Én egy alkalommal Mészáros Lajos tanító úrral egy héten keresztül foglalkoztam a háborús károk összeírásával. Ez nem volt nehéz feladat, de közben ugyancsak sok panaszt kellett hallgatnom. Ekkor tapasztaltuk, hogy a szovjet katonák mennyire kifosztották a várost megérkezésük alkalmával. Nem kímélték még a szegény embereket sem. Elvitték az órákat, a ruhaneműt, ékszereket, evőeszközöket, mindent, ami mozdítható volt. Nekünk akkor a használatban levő pénz értékében kellett a kárt felbecsülnünk. A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy veszteségük felmérhetetlen. Az egyik precíz ügyvéd számlákkal bizonyította az oroszok által okozott kár értékét. Az egyház szolgálatában Az egyházközség elvárta tőlem, hogy foglalkozzam a fiatalokkal. Ez nem is esett nehezemre. Színdarabokat tanítottam be, műsorokat szerveztem a segédlelkésszal együtt. Sülé Rózsa kartársnővel együtt ifjúsági kórust hoztam létre. A toborzás úgy zajlott, hogy a kolléganő meghívókat gépelt a lelkészi hivatalban, s ezeket szétküldtük a gyermekek segítségével. Egy-egy próbán néha százan is megjelentek, de sokan közülük a legközelebbi próbára már nem jöttek el, mivel látták, hogy itt némi erőfeszítésre is szükség van. Végül ötven-hatvan körül állapodott meg a létszám. Ez a Séllyei István református püspökről elnevezett kórus néhány év alatt szép sikereket ért el. A helyi szerepléseken kívül két alkalommal - 1948-ban és 1949-ben - részt vett a Bethlen Szövetség által rendezett országos versenyen Budapesten. A pápai templomban tartott egyházmegyei kórusversenyen - amelyet —100 —
