Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)

II. Héjas Pál: A CSURGÓI EVANG. REFORM. FŐGIMNÁZIUM RÖVID TÖRTÉNETE

— 162

megegyeznek egymással, a kivitel módjában különbőzhetik egymástól s individuális vonásokat mutathat fel. Különbözhetnek egymástól eredetüket illetőleg is.

A mi kis tanintézetünk kezdetben, mint afféle „partikula“ a debreczeni főiskolának volt egv ideig leánya, annak tantervét alkalmazta. Alkalmazta nem csak azért, mert onnan származtak jobbára tanárai, de úgy látszik azért is, mert e század elején, Csurgó — a mint Cs. L. Pál leveleiből is kitűnik —- a dunántúli kerületi főiskolával rivalizált, ezért kellett a phil. s theol. tudományok tanithatására való királyi consensust megszereznie. A mint e terv dugába dűlt, kezd Pápa felé fordulni s duzzogva bár, de elfogadja 1818—20-ban a Márton István tollából folyó tantervet s kézikönyveket.

Nem mellőzhetjük hallgatással, hogy mig a múlt' században, sőt jelen század harmadik tizedéig legtöbb iskolánk a magyar nyelv s irodalom majdnem egészen mellőzésével, a latin- s részben a görögnyelv irodalmának hódolt s majd minden időt annak áldozott fel; e tanintézetben már a múlt század végén, mint jelezve volt, a derék Nagyváthy János erősen követelte rendtartása- s törvényeiben, hogy minden tantárgy nemzeti nyelven taníttassák s csak oly tudományok adassanak elő, melyeknek az illetők a közéletben hasznát veszik. E részben tanintézetünk jóval megelőzte a hazai főbb tanintézeteket is, az egy Patakot kivéve, hol majdnem ugyanazon időben, 1796-ban kimondatott, hogy a tanítás nyelve magyar legyen. A mint tudjuk a reactio nem maradt el; Patakon, s Pápán, Csurgón kimondatott, hogy a latin nyelv, mint a mívelt közélet nyelve, újra az előbbi mérvben taníttassák. Ennek nyoma

179