Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)
II. Héjas Pál: A CSURGÓI EVANG. REFORM. FŐGIMNÁZIUM RÖVID TÖRTÉNETE
163 — látszik az 1818—20-iki tanterveken, melyek a 4 egyhkerület aegise alatt hozattak. Valóban elszorul szivünk, ha látjuk, hogy a múlt század végén még az elemi, később „nemzeti“-nck csúfolt iskolákba is behatolt a latin nyelv, s az utolsó osztályokban már meg kezdték tanítani a latin nyelv elemeit, s megyénkben, s Nemes-Déden (nemesi telepen) grammatikai latin iskolaféle létesült. Hiában irta a derék Losonczi István*), hogy „vajha már felállittatnának e mi magyar nemzetünkben is a magyar iskolák, a melyekben a szükséges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőbben gyermekeink. Sokkal hasznosabb volna a falusi gyermekeket magyar olvasásra, éneklésre, könyörgésre, Írásra, arithrnetikára, históriára és a keresztyén hitnek ágazataira tanítani, mint gyermeki elméjüket 6—7 deák declinatioknak vagy reguláknak tanitásával gyötreni, jövendő megsirathatlan kárukkal!“ Elszorul szivünk, ha olvassuk, hogy a jelen század harmadik tizedében is a MKHelytartó tanácsnak — mely pedig sok tekintetben a becsi magyarellenes szellemnek volt uszályhordozója — kelle figyelmeztetnie tanintézeteinket, még a protestáns fő- s középiskolákat is, hogy a magyar nyelv s irodalom tanítására több időt szenteljenek! E latinszellemnek — mely még a 40-es években is kisért vala — ellensúlyozója akart lenni azon mozgalom, mely kivált a prot. fő- s középiskolákban létrehozta a „Képzőtársulatokat“, „ÖnképzŐ köröket“. E részben e mi tanintézetünk jó példával ment előre s több fő- s középiskolát megelőzött, mert itt, a mint láttuk, már a 40-es '') L. I. a hires „Hármas Kis Tiikiir“ szerzője. IV» 180
