Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)
II. Héjas Pál: A CSURGÓI EVANG. REFORM. FŐGIMNÁZIUM RÖVID TÖRTÉNETE
közt kísértette fel nyílt utczán, a gymn. terembe s exequaltatta az ítéletet, Kálmán János igazgatóságában, kinek volt ez illető növendéke. 1846-ban élénk vita tárgyát képezte az u. n, „Nagyváthy-alapitvány,“ a melynek Ojo-a, alapítása óta — mert illetékes folyamodó nem volt, külön nem kezeltetett. A rokonok óhajtására — visszaállíttatott s külön kezeltetni rendeltetett, sőt a Kacsóh Lajos tanár, mint rokon által kinevezett 2 tanuló e jótétemény élvezetében meghagyatott „minden jövendőre való következtetés nélkül.“ Miután, a mint láttuk, a latin nyelv dominálta az egész tért a tantervben, úgy, hogy a réaliáknak, s a mi még sajnosabb volt, a magyar nyelvnek, melynek kellett volna s kellene lenni mai nap is a központnak a tanitásban, igen kevés tér s idő jutott: mintegy ellenhatást tekinthetjük a tanuló ifjúság részéről azon nevezetes jelenséget, hogy a felsőbb osztályú tanulók (Khetorok, Poéták) egyes lelkesebbek kezdeményezésére, köztük említendő Baksai Sándor (most esperes s ismert nevű iró), u. n. képző-társulatot alakítottak, valószínű, a tanári kar engedélyével (sajnos, hogy ez alakulásnak sehol semmi nyoma, se semminemű írott emléke az egésznek fenn nem maradt). F'ődolog volt a hazai nyelv ápolása szavalás vers- s prózai munkák Írása által. Ez történt az 1846--7. évben. A felsőbb tanulók példája csak hamar utánzókra talált az alsóbb oszt. tanulóknál (Syntaxisták) is. A lelkes Baksay Sándor buzdítására, egy fiókja támadt köztük a képzőtársulatnak, hasonló czélból, hasonló tartalommal, mint az anyaegyesület. E sorok írója jól emlékszik B. S. lelkes beszédére, mintha viszhangja lett — 114 — 130
