Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Rainer Ferencné —

romban elmondta, akkor azért ment el, hogy jól kinevesse magát. Igaz, nagyon haragudott, meg is vert volna, de mikor megszólaltam, olyan öröme lett, hogy így megtanultam, amit a tiszteletes bácsi beszélt. Azonosította magát Isten ajándékával az ő kislánya.

Jelentős élményem volt az is, hogy diakonissza volt a rokonságban. Példaképem volt Júlia testvér.

Élményeim még Lukácsi Vilmával (hívő költő és rokonunk), való együtt- lét, beszélgetéseink, amikor ő Pátyon nyaralt nálunk. Természetes volt 12 éves koromtól, hogy diakonissza leszek. Édesapám ezt nagyon ellenezte. Amikor jelentkeztem, mivel kiskorú voltam, szülői beleegyezés is kellett, azt anyukám írta alá. Akkor kitört a botrány a szüleim között. Veszekedések arról, hogy anyukám hogy nevelhetett ilyen rosszul. Hogy mehetnék el otthonról, mi lesz velük? Anya belebetegedett a hántásokba. Nekem meg ígért apukám üzletet a falu közepén, amilyet csak akarok, berendezi, csak el ne menjek. Hogy így alakult, valóban nem mehettem, nem volt, aki ápolja az édesanyám. Kétségbeesett levelet írtam Bodoki nagytiszteletű úrnak, beteg lett az anyukám, nem mehetek. Azt a választ kaptam: „Gyermekem, ne aggódjon, a helye meglesz, amikor jól lesz az édesanyja, jöjjön és gondoljon arra, hogy az édesanya ápolása is istentisztelet”. Átadott a Nagytiszteletű úr egy diakonissza testvérnek, hogy gondozzon lelkileg, hogy ne veszítsem el a reményt. így a következőkben Farkas Zsuzsa testvér írt nekem.

Igen, de akkor meg az a társadalmi helyzet jött, hogy feloszlatták az egyházi rendeket. Nagyon rosszul esett, de rosszabbul esett volna, ha beöltözve talált volna.

Megtehettem, hogy könyveket vegyek, újságot előfizessek, amikor jöttek a református Konvent missziói munkatársai. Több külmissziós könyvet vásároltam és megrendeltem a HAJNAL külmissziói lapot. A Hajnal újságban olvastam, hogy indul Hajdúböszörményben a Kül-belmissziói Iskola. Oda várnak hitben elkötelezett fiatalokat. Jelentkeztem 1949 júliusában. Itthon, a gyülekezetben hirdette Nagytiszteletű úr, hogy Alcsúton, Mária-völgyben ifjúsági konferencia lesz. Augusztusban lehet rá jelentkezni a lelkészi hivatalban. Jelentkeztem.

Közben a missziói iskolába lelkészi ajánlás is kellett. Elmentem gyülekezetünk lelkipásztorához. Kértem, javasoljon engem. NEM! - volt a válasz. Miért? — kérdeztem. Térítsd meg apádat! — válaszolta. Térítse meg a Tiszteletes úr, én fiatal vagyok, engem várnak a szigetek — válaszoltam. Ugyanis Molnár Mária (japánok által kivégzett hittérítő) utóda akartam lenni.- 524-