Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

t RÁCZ BÉLA (1910-2015) 1910. december 16-án születtem Kisenye- den, Alsófehér megyében. Szüleim galgói Rácz Béla állami tanító és Vendégh Klára háztartás­beli. Édesapámat az I. világháború mozgósítá­sakor behívták katonának, és az orosz frontra irányították. Rövid időn belül lőtt sebbel Buda­pestre szállították, ahol hastífuszban halt meg. Édesanyám a temetés után úgy határozott, hogy a családdal Gellérre, Komárom megyébe költözik a szü­leihez. Itt úgy döntött, hogy iskoláztatásra, Pápára költözik a család. Iskolái­mat az első elemitől kezdve a lelkészi oklevél megszerzéséig jó minősítéssel végeztem. 1931. szeptember 1-jén a főhatóság Sólyba helyezett segédlelkész- tanítónak, ahonnan Veszprémbe kerültem segéd lel késznek, majd innen vá­lasztottak meg Gyulafirátótra lelkész-tanítónak 1936. október 1-jei hatállyal. 1937-ben Nagykőrösön tanítói oklevelet szereztem. 1942. szeptember 15-én a gyulafirátóti egyház kérésére leváltottak. 1944-ben újból behívtak, akkor a front már áttevődött hazai területre. A Duna mellett estem fogságba, s fogoly­ként kerültem Szegedre, ahol orvosok és ápolók segítségével megszöktem. Itt az egyház karolt fel állást és fizetést biztosítva számomra. Ez idő alatt ismer­kedtem meg feleségemmel, akivel 1950-ben, már veszprémi orvosi állás birto­kában házasságot kötöttünk. 1945 áprilisában érkeztem haza Gyulafirátótra, ahol nagyon nehéz anyagi körülmények közt tengődtem. Anyagi helyzetem akkor rendeződött, mikor könyvelői oklevél megszerzése után világi állást har­coltam ki előbb a veszprémi Közúti Igazgatóságnál, majd a Sütőiparnál. Úgy­hogy két gyermekünket már gond nélkül tudtuk taníttatni. Világi állásaim után is tudtam kb. 40 évi összevont szolgálat után nyugdíjjogosultságot sze­rezni. Ezen a címen 1981 óta vagyok nyugdíjban. Folyamatos lelkészi szolgálat után 1989. november 1-ével kértem nyugdíjazásomat. Kiegészítésül megemlítem, hogy 1940-ben a templom tetőzetét és a hátsó karzatot javítatta meg az egyházközség, 1954-ben pedig a plébániával hatá­ros oldalon építtetett meg egy ún. belső falat, ezzel részben felvette a harcot a lakás vizesedése ellen.- 521 -

Next

/
Thumbnails
Contents