Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

RAINER FERENCNÉ PETRECZ ERZSÉBET

Petrecz Erzsébet (Páty, 1926. október 1.).

SZÜLEIM: néhai Petrecz Lajos és Pásztor Mária. Foglalkozásuk: szikvízüzem-tulajdonosok és földművelők.

ISKOLÁIM: Páty: református elemi iskola; Budakeszi: katolikus polgári iskola; Budapest: Kossuth Lajos Közgazdasági Technikum (érettségi: 1964); Budapest: Állami Tur- janica Anna Egészségügyi Szakiskola; Budapest: Református Teológiai Akadémia, 1978 (első lelkészképesítő 1984; második lelkészképesítő 1986; lelkészszentelés 1988. október 26., Balatonfüred).

MILYEN ÉLMÉNYEK HATÁSÁRA LETTEM LELKIPÁSZTOR?

Olvastam a Reformátusok lapjában 1978 nyarán, hogy levelező tagozat indul a teológián. Egyik nap olvastam, másnap már postán volt a felvételi kérvényem. Többek között ezt írtam: „Azért kérem a felvételem, hogy többet tudjak az én szeretett egyházamról.” Akkor voltam 51 éves, ezt is írtam: „A maradék életemben már csak Jézus Krisztus egy-ügyűje szeretnék lenni.” Arra nem volt semmi ígéret, hogy lelkészek lennénk, de nem is gondoltam erre. Jó állásom volt, munkám hivatásomnak tekintettem és éreztem. Élmények? Egész életem élménnyel teli a szolgálatra.

Tehát: 2 éves koromtól nem hiányoztam Istentiszteletről talán 85 éves koromig, annak idején kb. 8 évig a vasárnapi iskolából sem. Nővérem vitt, és felültetett a kis padra az Úr asztala mellett, ő ment a nagylányok padjába. A lábam se ért le, lóbáltam. Mondta is egyszer a tiszteletes úr: Nagyon örülök, hogy itt vagy csak légy szíves ne harangozzál a lábaddal. Istentisztelet után mentünk az iskolába, ott volt a vasárnapi iskola. Minden alkalommal tanultunk egy Igét és év végén volt aranymondás verseny. Én sokat tudtam. Sok szép éneket is tanultunk. Egyszer barátokkal beszélgettünk kb. 22 évesen arról melyik volt életünk legszebb napja? Én hármat mondtam: első volt a KONFIRMÁCIÓM napja. Ha most kérdezné valaki, most is azt mondanám, csak már több lenne, mint három a boldog napom. Nekem még az is külön örömet jelentett, hogy engem október 31-én kereszteltek. Tehát hála a jó buzgó református tanítóinknak, és még emlékezni kell egy akkori segéd lel készünkre is,- 522 -