Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Mezőföldi Egyházmegye

JÁKOB JUDIT IBOLYA

1967. december 21-én születtem Székesfehérváron. 1986-ban érettségiztem Székesfehérváron az akkori Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolában, ahol általános ápolói és asszisztensi képesítést szereztem.

Kedvenc tantárgyaim a fizika és a kémia, a szakmai tantárgyak közül az anatómia, kórbonctan, szülészet. Orvosi egyetemre készültem, sikertelen felvétel esetén nagy valószínűség szerint szülésznőnek, műtősnőnek tanultam volna tovább, de betegágy mellé is szívesen odaálltam volna.

A középiskola utolsó két évében komolyan foglalkoztatott a diakónusképzés, s valamelyik egyházi szeretetotthonban való elhelyezkedés lehetősége. Mire a továbbtanulás célegyenesébe érkeztem, egyértelművé vált számomra Isten vezetése, hogy nem a test gyógyítására hívott el, hanem lélek- mentésre. Nagyon sok kifogás volt és van bennem mind a mai napig - 20 év örömteli szolgálat után is - amit Isten az Ő Igéjével újra és újra megcsendesít bennem. „így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” (Jer 1,4-10)

Ennek ellenére ma is megmagyarázhatatlan módon vonz a kórház légköre, a gyógyítás ezer lehetősége, sokszínűsége, csodája, s ha nem tudnám, hogy az Isten által kijelölt helyemen vagyok, két évtizedes lelkészi szolgálat után is a fekete palást helyett fehér köpenyt öltenék. Sokszor felvetődött bennem a kórházi lelkészség gondolata, de a gyógyítás területén nem azt a feladatot adná, amire a szívem legmélyén vágyom, a gyülekezeti lelkészi- 36 -