Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
— vitéz Pátkai Gyula Sándor — kellett még egy gondnok, de mire ez a fenntartónak feltűnt, megüresedett az egyik pedagógusi állás, így áttettek pedagógus állományba, osztályt kaptam. Az intézeti gyermekek fogyatékos (debil) fiúk. A felső tagozatban tanítottam reál tárgyakat. Fantasztikus négy év volt, és nemcsak azért, mert megszületett lánygyermekünk (Ágnes Veronika), hanem a sok szeretet miatt, amit adhattunk és kaphattunk. Közben hitvesem is munkát vállalt, éjszakai gyermekfelügyelő lett. De a helyemet valahogy mégsem találtam, és négy év múlva folytattam a teológiai tanulmányokat, aminek az lett a következménye, hogy elvesztettem az állásomat. Munkanélküli lettem, igaz, papíron, mert több lett a munka: Mátyás Lajos esperes úr, akinek szeretetét életem további részében oly mélyen élvezhettem, felajánlotta Zsargó Mihály gondnok úrral együtt a bakonyszentkirályi hitoktatói állást. Hitoktatóvá és mindenessé lettem. Eközben a Nemesgörzsönyben szolgáló boldog emlékezetű Nemes Kálmán körzete megnövekedett, s ez lehetőséget kínált. Ahogy mondta: „Ha néha az anyósod főztjét eszed, segíts be a vasárnapi szolgálatba”- ami azt jelentette, hogy minden vasárnap 72 km-ről jöttem (igaz, nem az anyósom asztalához, mert arra nem volt idő), hol a Nemesgörzsöny-Nagyacsád, de legtöbbet Mihályháza-Ne- messzalók-Mezőlak útvonalon, majd vissza a Bakonyba, Veszprémvarsányba igét hirdetni. 1992-ben meghívtak és exmittáltak a Mihályháza-nemesszalóki gyülekezetek. Hatodik esztendeje Nagyacsád is e körzethez tartozik. Időközben megszületett harmadik fiúgyermekünk (Ádám Sándor), ki jelenleg a testvérei útját járva érettségire készül az Alma Méterünkben. A Pázmány Egyetemen szeretné folytatni tanulmányait egyházi régészeti szakon. Első gyermekünk is a Pázmányon tanult, de Szegeden szerzett doktori címet jogtudományból, minekelőtte a hollandiai Zwollében volt diakóniai szolgálaton. Jelenleg ügyvédjelölt, és készül az ügyvédi vizsgára. Budapesten él csakúgy, mint lányunk, aki francia-magyar tanári diplomát szerzett Szombathelyen ésTours-ban (Franciaország), és ma francia nyelvvel keresi kenyerét egy amerikai tulajdonú cégnél, mert pedagógusként nem kapott állást. Életem párja Mi- hályházára költözésünkkor előbb az általános iskolában volt napközis tanár, és immáron tizedik esztendeje pénzügyi előadó a helyi önkormányzatnál. A gyülekezeti élet annyira közös ügye szeretteimnek, hogy könnyítik munkámat. Az elmúlt évekért köszönet Istennek, melyben mindig azt éreztette, hogy „burokban vagyok-vagyunk”. — 189 —
