Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
PETŐ GÁBOR MÁRK 1985. szeptember 9-én születtem Budapesten. Gyermekkorom nagy részét Budaörsön töltöttem, ahol édesanyám, Püski Ilona az ottani református gyülekezetnek hitoktatója volt, majd 1993-tól lelkésze lett. Édesapám a Magyar Televíziónál informatikus-rendszergazda. Két fiatalabb testvérem van. Általános iskolai tanulmányaimat lakhelyem egyik iskolájában végeztem. Majd amikor választani kellett, a Pápai Református Gimnáziumba jöttem, ahová sikeres felvételt nyertem. A négy évfolyamos tagozaton humán osztályba jártam. Itteni tanulmányaim 2000-2004-ig tartottak. Sokat jelentett az önállóvá válásban a kollégiumi élet, illetve itt erősödtem meg abban is, hogy szeretném én is azt a hivatást követni, melyet édesanyám példaként elém élt. A gimnáziumi évek egyben az életre is tanítottak. Ezt követően - talán az evidenciát követve - a Pápai Református Teológiai Akadémiára felvételiztem, és ide is sikerült bejutnom. Itt vargabetűkkel a tanulmányaimban, de 2012-ben végeztem, és a rákövetkező évben sikeres egységesített lelkészképesítő vizsgát tettem. Miután elhagytam Budaörsöt, az évek során lassan pápaivá váltam, hiszen a gyakorlati időmet a Pápai Református Egyházközség berkein belül végezhettem. Itt ifj. Márkus Mihály vezetett be a gyakorló lelkész feladataiba. 2013 azért is fontos dátum számomra, mert ekkor lettem segédlelkésze Kéttornyúlak és társegyházközségeinek, megkapva első igazán, majdnem önálló feladatomat. Itt hatalmas segítségemre van még ma is feleségem, Pető Tímea, akivel a teológiai évek alatt ismerkedtünk meg, és 2011 áprilisában kötöttük össze életünket. Ebben a négy kis faluban, számomra szokatlan környezetben, sok nehéz feladat került elénk. Hiszen meg kellett, és meg kell ma is küzdeni azokkal a kihívásokkal, melyek ilyen falusi gyülekezeteket jellemeznek. De elkezdtünk látogatni, ismerkedni, programokat szervezni, különböző alkalmakat tartani, hogy minél több réteget és embert elérjünk. 2015 áprilisában újabb öröm ért minket, hiszen megszületett kislányunk, Júlia. Ezek után pedig mindennapjainkat az ő nevelése és a gyülekezetekkel való törődés tölti ki. Bízunk benne, hogy Isten ezután is megsegít minket, és mi pedig hálásak vagyunk neki az eddigiekért.- 190-
