Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
KÖNTÖS LÁSZLÓ Életem alapvető és mindent meghatározó eseménye, hogy református lelkészcsaládban születtem 1953-ban. Édesapám Litéren, Magyaralmáson és Fehérvárcsurgón volt lelkipásztor, édesanyám Bodajkon és Móron tanított (helyben soha nem engedték meg neki). Nagyapám csopaki, dédapám bodajki kántortanító volt. Innen jövök. Lehetne erre lekicsinylőén azt mondani, hogy „csak” bele- születtem a keresztyénségbe. Én ezt másként látom. Azt látom, hogy családom történetén keresztül Isten már akkor döntött felőlem, mielőtt én döntöttem volna, s keresztyén öntudatra jutásom nem más, mint Isten már eleve rám vonatkozó döntésének a megértése és elfogadása. Ezért nem vagyok hajlandó kijátszani egymással a „hagyomány” és „megújulás” gyakran egymással szembeállított fogalmait. 1971-ben érettségiztem Debrecenben, majd 1976-ban szereztem lelkészi oklevelet Budapesten. Ezt követően kerültem Körmendre segédlelkésznek, ahonnan a 80-as évek elején a Reformátusok Lapjához hívott Komlós Attila, aki felfigyelt írásaimra. Országos lapunk munkatársa, majd szerkesztő helyettese voltam 1993-ig. Soha nem írtam politikai cikkeket, úgyhogy az itt megjelent számtalan írásomat ma is tudom vállalni. (Egyébként a Lapnál való korábbi forgolódásomat többen firtatták, ezért Pápára kerülésem után azonnal átvilágíttattam magamat, a dokumentumot szívesen megmutatom bárkinek.) Közben 1983-84-ben Princetonban (USA, New Jersey) voltam ösztöndíjas, ahol teológiai magiszteri fokozatot szereztem, közben rendszeresen szolgáltam a közeli manville-i gyülekezetben, sőt Hamza András hirtelen halálát követően egyedül láttam el ott a szolgálatot. Innen datálódnak amerikai kapcsolataim, s az amerikai gondolkodásmód iránti vonzalmam is. Nem véletlen, hogy 1991-ben elfogadtam az amerikai Allen Park (Michigan) gyülekezetének hívását és megváltam a Reformátusok Lapjától (nem mintha kellett volna).- 163-