Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
— Köntös László — Amerikában nagyon jól éreztem magamat, de végül 1993-ban, feleségem honvágya miatt úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Hazatérésünkben Márkus püspök úr egyengette utunkat, amire hálás szívvel emlékezem. így kerültem a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek élére 1993 őszén, ahol az egyházkerület közgyűlésének a bizalmából azóta is végzem szolgálatomat. Pápán jól érzem magamat, nem beszélve arról, hogy a Kollégium a szellemi otthonom, apai ágon említett felmenőim mind itt végeztek. Négy gyermekem van, akik közül a legidősebb, Viola (36), az első házasságomból született, jelenleg Angliában él. Misi fiam (26) pápai iskolánkban érettségizett, most fejezi be tanulmányait a Pázmány Péter Egyetem angol szakán. Amerikában született lányaink, Borbála (24) és Fruzsina (23) ugyancsak a pápai gimnáziumunkban érettségiztek, jelenleg egyetemisták. Feleségem, Ambrózi Ilona a gimnázium angoltanára. Mint látható, életutam sokféle állomást foglal magába, s mindegyik szakasz nagyon fontos volt abban, hogy az legyek, aki vagyok. Debrecenben megtanultam, mit jelent dunántúlinak lenni, a Reformátusok Lapjánál megtanultam egyházban gondolkodni, Amerikában szembesültem a miénktől eltérő gondolkodásmóddal, a Gyűjteményekben folyamatosan érintkezem az egyháztól már eltávolodott, de azért még lazán kötődő értelmiség egy részével. És közben természetesen mindvégig az egyházban és az egyházat szolgáltam. Pápán nagyon nehéz örökséget vettem át, nem mintha elődöm, Kövy Zsolt igazgató úr nem végezte volna hűségesen a feladatát. A kommunista diktatúrának „köszönhetően” a híres pápai Kollégiumot bezárták, s ami maradt, a régiségtár egyes részei, a könyvtár és a kerületi levéltár közös igazgatás alá került a „Tudományos Gyűjtemények” kissé eufémisztikus név alatt. De valójában a háború okozta kármentésről, s aztán pedig a diktatúra túléléséről volt itt szó. A Gyűjtemények képviselte egyedül a Kollégium intézményi folytonosságát, ahogy abban a nyomorúságos helyzetben lehetett. Közvetlen elődöm mellett meg kell még említenem Pongrácz József újszövetségi professzor nevét, aki heroikus munkát végzett a könyvtár háború utáni megmentésében, és Nádasdy Lajos nagytiszteletű úrét, aki mit sem törődve a sanyarú körülményekkel, elvégezte a könyvtár teljes revízióját. Csak a rendszerváltás után nyílt meg a lehetőség a Gyűjtemények teljes újjászervezésére. Isten iránti hálával mondhatom el, hogy az elmúlt évtizedek- 164-
