Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

rechti előadását én szerveztem meg, s ugyanekkor vetítettképes előadást tartottam Magyarországról. Magyar hazánk sorsa és helyzete iránti érdeklődést állandóan ébren tartottam azokban a holland társaságokban, ahová eljártam (egyetemi tanárok, lelkészek, hivatalnokok, munkások, stb. között). A nyugat-európai országok nagy városaiban (London, Berlin, Párizs, Milánó, Velence, Basel, Prága, Amszterdam, stb.) való utazgatásaim is hozzájárultak ismereteim és tapasztalataim gyarapításához.

Hollandiából hazajövet Tiszafüreden lettem segédlelkész (1930. július 1.). Itt hitoktatással is kellett foglalkoznom az állami elemi és községi polgári iskolában. Szerettem volna már elhelyezkedni valahol végleges lelkészi állásban. Be is adtam pályázatomat több helyre, de sikertelenül. Elkedvetlenített az a helyzet, ami akkoriban a lelkészválasztások körül dívott a Tiszántúlon. Vesztegetések és a választás másféle befolyásolása napirenden volt. Isten nagy fájdalommal sújtott édesapám elhalálozásával is (1931. június 1.). A tiszafüredi lelkész, Létay Menyhért230 1931. szeptember 5. váratlanul meghalt (a Tiszába fúlt), s én Újfehértóra kerültem egy ideiglenes második segédlelkészi állásra Porzsolt István esperes231 mellé. Mivel én semmi propagandát nem engedtem kifejteni a magam érdekében, a megüresedett tiszafüredi lelkészi állásra mást hívtak meg. Meglehetősen elkeseredtem akkor amiatt is, hogy az újfehértói állásom megszűntével a tiszántúli lelkészi túltermelés miatt még segédlelkészi elhelyezkedésre sem volt kilátásom. De amikor már az állástalanság réme fenyegetett, Isten akkor jött segítségemre. Dr. Antal Géza püspök úr ugyanis a dunántúli segédlelkészhiányra való tekintettel felajánlotta számomra a tatabányai lelkész betegsége idejére a helyettes lelkészi állást, s ennek megszűntével további elhelyezkedésemet is biztosította a dunántúli egyházkerületben. Dr. Bányay Lajos tatabányai lelkész halála után a megüresedett lelkészi állásra engem is jelöltek meghívásra a volt tatabányai hitoktató mellett, én azonban idősebb kollegám javára a jelölésről lemondtam (presbiteri jegyzőkönyv, 1931. október). Amikor aztán ő lelkésszé lett, a presbitérium az én hitoktatóvá való kinevezésemet kérte. 1931. október 1-től kezdve működöm itt mint a bányász gyermekek hitoktatója. Hivatásom, bár nehéz és fáradságos, mégis szép és felemelő: az ártatlan gyermeklelkeket Jézushoz vezetni. A gyermekek vonzódó szeretete és a szülők megbecsülése a legfőbb jutalmam munkásságomért.

230 Létay Menyhért 1884. január 29-én Beregdédán (Bereg vm.) született. A középiskolát Iglón, a teológiát Debrecenben végezte. Tanulmányai végeztével Debrecenben volt segédlelkész Dicsőfi József lelkipásztor mellett. 1908-ban választotta meg lelkészének a marokpapi (Bereg vm.) gyülekezet. 1912-től Tiszafüreden szolgált. Bemutatkozó és beiktató istentiszteleten elmondott beszédei megjelentek: Két egyházi beszéd címmel (Tiszafüred, 1912.). Tiszafüreden a Múzeum és Könyvtáregylet elnöke volt 1919-től haláláig, ezen kívül vezette a Tiszafüred és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő „Hangya” Szövetkezetét. Felesége Sáfrán Ida volt. 1931. szeptember 3-án hunyt el 47 éves korában. TtREL I. 8. d. 24. d. Tiszafüred. 13-14. Egyetemes Névtár. 1911. II. 103.1912. 214.1913-15.157,159. 1930-1932.3,128,154,157. PEIL 1908.106. GULYÁS 1939-2004. XVII. 1006.

231 Porzsolt István nagykállói lelkész 1927-től 1954-ig volt a nyírségi református egyházmegye esperese. ZOVANYI1977.441.-972-