Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye gye ingyenes alapítványi helyén töltöttem el, mint vagyontalan leány kenyérkereső pályára mentem. Mint 3 éves postakezelőnő újra visszatértem a családi otthonba, 1909-ben nőül menve Barcsa Endre református lelkészhez, akkori füzérradványi paphoz. Másfél év után az abaújbaktai gyülekezet hívta meg pásztorául férjemet, hol öt év múlva mellhártyagyulladásban elhunyt.192 Mint özvegy újra kénytelen voltam kenyérkereső pályára menni, s így először Baktán, majd Ongán, később Hegyfaluban, jelenleg Szőnyben dolgozom mint kinevezett postamester. Nem csekély büszkeséggel vallom be, hogy hosszú özvegységem nehéz évei alatt soha nem terheltem az egyházmegyét súlyos anyagi gondjaimmal, és nem kérvényeztem soha a különböző özvegy papnék részére kiutalni szokott segélyeket, hanem igyekeztem mindig saját erőm és képességeim szerint megélni és beosztani szűkös jövedelmemet, mely a szűk nyugdíj és szintén nagyon szerény postamesteri fizetésből áll. Családom nem lévén nem tehertétel, hanem segítő eszköz kívánok lenni az egyház életében, amíg az Úr kegyelme majd engem is elhív amaz örök életre. Szőny, 943. június 29. özvegy Barcsa Endréné, született Somody Erzsébet TARJÁN Besse Lajos lelkész 1884. év október hó 10-én születtem Révkomáromban. Szüleim: nemes Besse János és nemes Tassy Juliánná kisbirtokosok voltak. Az elemi iskola IV. osztályának a komáromi községi iskolában elvégzése után édesapám a komáromi, akkor még 4 osztályú bencés gimnáziumba íratott be. A gimnázium V. osztályába a pápai főgimnáziumba vitt, és ott tettem érettségit az 1902. évben. Vallásos lelkű édesanyám kisgyermekkoromtól kezdve hitre és vallásosságra nevelt, ehhez járult a pápai főiskola szelleme, minek következtében erős vágyat éreztem arra, hogy a papi pályára lépjek. Mint főgimnáziumi tanuló több ízben szerepeltem szavalással és egyéb előadással, eljártam kis és nagy legációba. Mindezek azt az érzést támasztották bennem, hogy engem az Isten a Krisztus evangéliuma hirdetőjévé hív. Ezért az érettségi letétele után a pápai teológiára iratkoztam be. Szív- vel-lélekkel adtam át magamat a teológiai tudományok tanulásának, s 1906-ban elvégeztem a teológiát jeles eredménnyel. Még mielőtt a IV. évfolyamot teljesen befejeztem volna, mint komáromi fiút - tekintettel az akkori nagy segédlelkész- hiányra - Antal Gábor püspök úr javaslatára, a teológiai tanári kar jóváhagyásával 1906. április 20-án exmittált Veress Ede, a komáromi egyházmegye akkori 192 Barcsa Endre 1882-ben született. 1905-től 1908-ig Hejőbábán volt segédlelkész. 1908-tól Fü- zérradványon, 1911-től Abaújbaktán szolgált. 1915. október 1-én 33 éves korában hunyt el. Egyetemes Névtár. 1911. II. 51.1912.137.1913-15.94. PEIL 1915.505. TAKÁCS-KOVÁCS 2002. 242.-958-
