Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye pedig hallásból van.166 Tehát tanulni kell ezeket, hallani kell azoktól, akik eljutottak már a hitre. A vasárnapi iskolát is bevezettük. Két módszerrel. A nagyok és kicsinyek módszerével. A kisebbek a Fecske167 útján csoportokban, a nagyobbak pedig a Szentírás folytatólagos olvasásával tartották meg vasárnaponként összejövetelüket. Részt vettünk evangéliumi konferenciákon feleségemmel, és mi magunk jutottunk előre e lelkiéletben. A hit dolgaiban a lelkész is csak annyit adhat át, amennyivel maga is rendelkezik. Tudományos ismeretet adhat át, mert hiszen a teológiai képzettsége erre képesítette, de hitet csak hit ébreszthet. Eletet csak Jézusban való élet tud támasztani. A gyülekezetünkben a lelki ébredésben való eljutásra másokat is segítségül hívtunk. Volt több evangelizáció. Több ismert igehirdető és evangelizátor sorozatosan tíz napig vagy egy hétig egyfolytában hirdették Istennek örömüzenetét és ítéletét. Ezek az alkalmak egészen megrázták a falut. Felfigyelt mindenki. Mindenütt: a mezőn, az erdei munkán, otthon, üzletben és úton az embereket ez a gondolat töltötte be: Hát velem mi lesz? Igaz-e, amit hirdettek, vagy csak dajkamese? De Isten Igéje nem tért vissza üresen.168 A sokirányú határozott kürtzengésnek meglett a hatása: felébredtek férfiak és nők a mély álomból, a tudatlanság és hitetlenség világából, és sokan választották <az> Isten lelke által felkínált új életet, megtértek hitetlen, önző életükből. Támadtak, lettek olyanok is a gyülekezetben, akiket az Ige alkalmassá nevelt arra, hogy a gyülekezeti missziói munkában a lelkész segítségei lettek. A vasárnapi iskolában tanítottak, a betegeket meglátogatták, missziói iratokat hordtak szét az egyháztagoknak, különösen olyanoknak, akik lelkileg elidegenedtek a templomtól és az Igétől. Az evangélium szolgálata közben nyilvánvaló lett, hogy vannak sokan a reformátusok között, akik hajlandók annyira az ördög pártjára állani, hogy nemcsak semlegesek az Igével szemben, hanem ellenségei is. Nem támogatják, hanem ellene vannak. Bármikor bekövetkezhetik tehát egy gyülekezetnek az életében, hogy a komoly, hivataloson elrendelt evangéliumi munkát, ha azt megalkuvás nélkül végzi a lelkész, leszavazzák, vagy amint Kálvinnal tették, eltávolították a genfi eklézsia éléről, menekülnie kellett. Ha gyakorlatilag ez nem is következett be eddig, de lélekben kivetette magából sok ember az Igének szolgáit és a missziónak lelkes munkásait. De mindezideig megsegített az Isten. A gyülekezetekben végzett missziói munka nem a lelkész privát munkája, hanem Istennek parancsára elindult szol166 Rom 10,17 167 A Fecske című valláspedagógiai lapot (1943-tól: református hitbuzgalmi és gyermekmissziói, vasárnapi iskolai szaklap) a Vasárnapi Iskolai Szövetség adta ki 1913-1944 között, szerkesztője id. Victor János, 1937. szeptembertől Ecsedy Aladár volt. A lap mellékleteként a Nemzetközi Bibliaolvasó Szövetség útmutatása alapján 1921 és 1937 között havonta adták ki a Csendes Percek sorozatot. A melléklet egy bibliai igeverssel kezdődött, amelyet egy rövid, 5-10 mondatos meditáció követett, ezeket Victor János írta. VOIT 2000.142-143. CSEH-MÉSZÁROS 2006.1251. 168 Ézs 55,11-950-
