Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye Hála Istennek, ma már más a helyzet. Ma már a legnagyobb munkaidőben sem történik meg az, hogy istentisztelet ne volna tartható. Az istentiszteletre rendszeresen járó híveim száma nem nagy, de állandó. Adja Isten, hogy <a> szent vallásunkhoz ragaszkodás ne csak külsőségekben, de belső lelki tartalomban is növekedjék! Talán az ifjúság megmozdítása is sikerül. Vannak biztató jelek, amelyek feljogosítanak arra, hogy többet merészeljek remélni, mint ami eddig volt. Az az általános lelki ébredés, amelynek annyi örvendetes jelét látjuk főleg városi gyülekezeteinkben, mintha hatásában a falvakban is megmutatkoznék. Legnehezebb a leánymunka, amely még ez idő szerint is meglehetősen vigasztalan képet mutat. Leányaink a legnagyobb részben a téli félévben városi szolgálatot vállalnak, a falutól távol vannak, s miután itt az úgynevezett kisgazda osztály majdnem teljesen hiányzik, leány a téli félévben, amikor a munka folyhatna, úgyszólván alig van itthon. De talán ezen a téren is sikerül valamit tennünk, hála a városi, főként a budapesti intézményeknek, amelyek olyan szívesek, hogy a faluról Budapestre szolgálatba álló falusi leányokat felkarolják. Több leányunkat sikerült a budapesti Mártha kör22 útján szolgálatba helyezni, kár, hogy Győrben, ahol a leányok nagy része szolgálatot vállal, nincs hasonló intézmény. Bőnyrétalapon a gyülekezeti munka sokszor alig leküzdhető akadályokba ütközik. A legnagyobb akadály a nagy távolság. Fiatal lelkipásztor számára, aki kerékpáron járhat, nem jelentene akkora akadályt a távolság, mint jelent nekem, aki kerékpározni nem tanultam, s ma, 60 évhez közel nincs is kedvem, de talán fizikai képességeim sem alkalmasak ma már erre a megerőltető foglalkozás elsajátítására. Nekem, mint idősebb lelkipásztornak a szórványok ellátása is nagy gondot okoz. Hetenként háromszor indulok útnak, hogy Gönyűn, Nagyszentjánoson és Orkénypusztán heti hittanóráimat elláthassam, mely szórványok közül Orkény- puszta a legközelebbi, de az is 7 kilométer távolságra fekszik a falutól, Gönyű pedig 16 kilométer. Ezekhez járul az egyház meglehetősen nagy földbirtokból álló vagyonának kezelése, itthoni hittanóráim megtartása úgy, hogy bizony nagyon rácáfolhatunk a bizonyos körökben még talán ma is fennálló ama meggyőződésre, hogy a falusi lelkipásztornak talán munkája nincs is. De nem baj. Akármilyen messze is Gönyű, akárhogy fúj is szembe a szél, és járja át télen sokszor még a csontjaimat is a szél, s fagy a könny az arcomra, Isten talán még ad erőt ennek a munkának végzésére is, és mindig örömmel megyek főleg gönyűi híveim közé, mert ritka eset, hogy onnét anélkül jönnék haza, hogy valaki Isten dicsőségére valami adományt ne nyújtott volna. A szíves adakozás próbálja meg a hitet, s amikor egy szegény napszámos asszony 6 gyermeke mellett 2 pengőt tud adni Isten dicsőségére, akkor az én fáradságom gazdagon meg van fizetve, s tudom, hogy nem hiába végzem itt több, mint 25 éve fáradságos munkámat. Elkeserítő 2 A Márta Körök az 1920-as években alakultak, elsősorban a vidékről a nagyvárosokba kerülő cselédlányokat támogatták. A Magyar Evangéliumi Nőegyesületek Szövetségéhez tartoztak, tagegyesületei elsősorban egyházközségi szervezetben működtek, vasárnapi iskolákat, bibliaórákat tartottak. DOBOS 1987. 275-276. KOSA 2006b. 1087.-883-
