Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye azonban, hogy az úgy nevezett tehetősek, a gyülekezet vezető rétegének még most is fennálló hitbeli közönye. A 100,150 évvel ezelőtt fennálló állapotokhoz viszonyítva azonban itt is örvendetes a haladás. Szent hitem azonban, ha a vezető réteg jobban ismerné kötelességeit Istennel, egyházzal, egyházi intézményekkel szemben, munkám eredményesebb volna. Érdekes és a lelki ébredésre jellemző az anyaszentegyház intéző szerveinek megváltozott mentalitása. Ha visszagondolok fiatal segédlelkész koromban tartott egyházmegyei gyűlésekre, úgy tűnik fel, hogy az akkori gyűléseink tárgysorozatában az anyagi kérdések foglalták el a fő helyet, s töltötték ki az idő legnagyobb részét. Ma örvendetesen tapasztaljuk, hogy a lelki munka területére helyeződött a súlypont. Akkor egy egyházmegyei közgyűlés szórakozásszámba ment, ma komoly elmélyedést jelent. Egyházmegyénkben is megalakultak az úgy nevezett kiskörök, amelyek közül a komárominak csekélységem az elnöke, a Timotheus kör, amelynek összejövetelei komoly lelki munkával kapcsolatosak, s ahonnét mindig több munkára készen, felfrissülve tér haza a lelkipásztor, s ezen összejöveteleinknek üdvös hatása meglátszik gyülekezeteink lelki arculatán. Érdekes és igen örvendetes az a megfigyelés is, amit mint az egyházmegye ta- nácsbírája szereztem, hogy az újabb időkben a bírósági ügyek mind kisebb mértékben veszik igénybe időnket és munkánkat. Bár csak adná a mindenek Ura, hogy gyülekezeteinkben, pásztoraink és tanítóink, presbitereink és egyháztagjaink soraiban minél kevesebben lennének olyanok, akik vitás kérdéseiket az egyházi bíróság igénybevételével intézik el, s minél nagyobb számban lennének olyanok, akik testvéri egyetértésben és szeretetben élnek egymás mellett, mint Jézus Krisztusnak szeretetre, békességre s megbocsátásra törekvő gyermekei! CSÁSZÁR Tóth Sándor lelkész 1893. október 5-én születtem Mezőlak községben, Veszprém vármegyében. Szüleim egyszerű, vagyontalan emberek voltak, akik azonban gazdagok voltak hitben, s mint ilyenek vittek fel a VI. elemi iskola elvégzése után a pápai kollégiumba, hogy 8 testvérem nevelésének nehéz gondjai mellé vállalják az én taníttatásom súlyosnak látszó terhét is. A terhet azonban levette vállaikról az Alma Máter, amely ösztöndíjaival s páratlanul álló „térítői” intézményével s a legáció kedves alkalmaival mindvégig teljesen ingyen nevelt anyai kebelén. Ruházatomat, zsebpénzemet az egész tanulói pályámon végzett instruálásból fedeztem. 1914-ben érettségiztem, s ugyanazon évben a pápai teológiai akadémia hallgatója lettem. A teológia 4 évfolyamának elvégzése után szénior voltam 1 évig, majd Mocsán és Ászáron segédlelkész. 1920 szeptemberében jeles eredménnyel papi vizsgát tettem, s 1921. február 21-én elfoglaltam a bakonyszentkirályi rendes lelkipásztori állást. Itt 1928. március 12-ig szolgáltam sok lelkipásztori örömmel. Ekkor elválasztott a tatai egyházmegye egyik legbuzgóbb gyülekezete, a császári 1500 lelkes egyházközség, melynek lelki mezőin immár 16 éve végzem - a gyüle-884-
