Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

tor. Az áthelyezés 1907. szeptember 1-re történt. Akkor igazán boldognak éreztem magamat, volt principális, aki a nekem akkor annyira hiányzó gyakorlati útbaigazításokat szeretettel nyújtotta, megismertetett a gyakorlati lelkészi szolgálat sok apró tudnivalóival, az egyház tagjaival, híveinkkel, akikre mindig igen nagy szeretettel gondolok vissza, s akik engem érdemetlen létemre sokszor elhalmoztak szeretetüknek nyilvánvaló jeleivel. Egy igen boldog és megelégedett tél és tavasz után, 1908. május havában ért esperesem távirati utasítása, hogy haladék nélkül utazzam mint helyettes lelkész az Esztergom megyei Bátorkeszi egyházközségünkbe, utasításaimat levélben fogom megkapni.

Igen érzékeny búcsúvétel után, félig betegen indultam útnak, s foglaltam el a kijelölt helyet, s utasításul azt kaptam, hogy a lelkészválasztási zavarokat leküzdve, okos tapintattal vezessem rá az egyházközségi választókat az üresedésben lévő lelkészi állás betöltésére, s értessem meg a választókkal, hogy az, akit a gyülekezet minden áron választani akart, még nem választható, s renitens magatartásuk megtorló intézkedéseket fog maga után vonni. Mint tapasztalatlan fiatalember, újra a pázmándi állapotnál még nehezebb helyzetbe kerültem, de, Istennek hála, a törvényekhez és utasításaimhoz pontosan ragaszkodva sikerült a nehéz helyzetet levezetni úgy, hogy amikor az újonnan választott lelkész19 1909. március 12-én állását elfoglalta, s az én megbízatásom megszűnt, olyan jó barátságban váltam el a bátorkeszi híveinktől, hogy ma is igen kedvesen emlékszem reájuk, s hiszem, hogy ők is énreám.

Bátorkeszi megbízatásom megszűnvén esperesünk Csallóközaranyosra helyezett mint segédlelkészt.

Ezt az állásomat 1909. március hó 12-én el is foglaltam, s ott igen magas korú principálisommal egy kellemes nyarat eltöltvén 1909. november 1-én Antal Gábor püspök úr mellé Komáromba helyeztettem. 1910. szeptember havában letettem az utolsó lelkészi vizsgámat, s akkor ért a megtiszteltetés, hogy a csák- berényi református egyház választói egyhangú meghívással lelkészükké választottak, s ottani állásomat 1910. december 11-én el is foglaltam, s ugyanakkor beiktatásom is megtörtént. Gyülekezetem minden tagjával a legteljesebb harmóniában, egyetértésben és szeretetben éltünk egészen 1914 augusztusáig, a világháború kitöréséig. 1911. év júniusában nőül vettem Erdélyi Irént, egy csallóköz- aranyosi földbirtokos leányát, aki azonban a református lelkipásztorné tisztségére minden tekintetben méltatlannak mutatkozott, s mint anya sem felelt meg annak a legalacsonyabb követelménynek sem, amit az édesanyával szemben joggal megkívánhatunk, azért a házasságból született kisleányt magamnál tartva, csendben elváltunk. Jellemző reá nézve, hogy a kis 18 hónapos gyermeket minmeth Mária, majd Takács Janka volt. 1908. augusztus 18-án hunyt el 52 éves korában. DREKK 0. 394t. 218. TtREL 1.8. d. 9. Nagymad. 32. Padány. 1,12-13. DPL1908.581.

19 Tancsa Pál Nagydorogon született. 1906-1908 között Bátorkeszin volt segédlelkész, 1908-tól 1909-ig Padányban helyettes lelkész. Ezután a bátorkeszi gyülekezet választotta meg rendes lelkészének, ahol 1920-ig szolgált. 1920. augusztus 11-én hunyt el 39 éves korában. DRELII. 259. a. 1920- 1921. 12-13. Egyházkerületi Névtár. 1907. 50. 1908. 98-99. 1909. 90-91. 1910. 79. TtREL I. 8. d. 6. Bátorkeszi. 4,17. DPL 1920.25.-880-