Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

den ellenkezés nélkül átadta, s azóta sem látta, nem is érdeklődött utána, s tudomást sem vesz róla az én őszinte örömömre.

Azokban az időkben sok szomorú lelki vívódáson mentem keresztül, s talán ennek is tulajdonítható, hogy önkéntes jelentkezésem alapján mint katonai lelkész részt vállaltam magamnak nemzetünk súlyos harcaiból. 1917. év őszén tartósan szabadságoltatván megválasztattam Bőnyrétalapra, ahol állásomat 1918. március 4-én elfoglaltam, s március hó 17-én beiktathatván Isten kegyelméből ma is ott élek, s azzal az erővel és képességgel, amit Isten nekem adott, igyekszem végezni sokszor súlyos megbízatásomat.

Közben négyévi magányos élet után újra megnősültem, nőül vevén a csák- berényi körorvos leányát, Csajághi Szőke Jolánt, akivel mindmáig a legboldogabb és legmegelégedettebb házaséletet éljük. Elettársam maga a szeretet, a megértés, a munka, szorgalom megtestesülése, ideális lelkészné, a legszeretetteljesebb édesanya, aki első házasságunkból származó kisleányomat számomra felnevelte. Házasságkötésünk időpontja: 1916. november hó 26.

Isten ezt a házasságomat is megáldotta gyermekekkel. Született 1 kis leány- gyermek, aki azonban 1 napos kis élete után visszatért az örökkévalóságba, és 2 fiú, akik közül az egyik jeles végzettség után már győri segédlelkipásztor, a másik pedig a győri vagongyár tisztviselője, míg első házasságomból származott leányom Bőnyrétalapon tanítónő.20

Mikor családomra gondolok, nem tudok eléggé hálát adni Istennek a jó feleségért és jó gyermekekért, akik szinte példa nélkül való szeretetben és egyetértésben élnek egymással és velünk, szülőkkel szemben.

Szolgálatom nehéz és, mondhatnám, különleges. Egyházmegyémben alig van egyházközség, ahol ítéletem szerint olyan felelősségteljes lenne a lelkipásztori megbízatás, mint Bőnyrétalapon.

Míg Csákberény egységes gondolkodású, régi magyar településű hely volt, amelyre a reformátusság nyomta rá félreismerhetetlenül a maga bélyegét, addig Bőnyrétalap nemesi, közbirtokossági település, dunántúli méretek szerint igen nagy, 12000 kataszteri holdas határral, amelyet még 50 évvel ezelőtt is a legnagyobb mértékben külterjesen hasznosítottak, a földművelés intenzívebb formájában azonban mint középbirtokok kezdtek modernül gazdálkodni, miután az ősi magyar nemesség kipusztult, s ezzel együtt járt a nagymérvű betelepedés a szélrózsa minden irányából, hozván magukkal igen nagy szegénységet, még nagyobb elégedetlenséget.

Míg Csákberény egységes lakossága számára elegendő volt az elődöm21 által megalkotott ifjúsági olvasókör, amely az ifjúságot, az általam megszervezett gaz20 Az idősebb fiú Sáhó Andor győri segédlelkész, a lány pedig Sáhó Ilona, aki a polgári iskolát és a tanítóképzőt Pápán a Nőnevelő Intézetben végezte 1922-1931 között. A bőnyrétalapi presbitérium 1937-ben tanítónőjévé választotta. DREL 1.1. a. 1938. okt. közgy. Esperesi jelentés. 11. DREL II. 70. a. 1938. 7. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1922/23.11.1923/24. 23.1924/25.10.1926/27. 19.1927/28.29.1928/29.49.1929/30.26.1930/31.21,32,34. Egyetemes Névtár. 1941.126.

21 Sáhó István elődei Csákberényben 1867-1908 között Márton Miklós, illetve 1908-1910 között Csepy Miklós volt. TtREL 1.8. d. 6. Csákberény. 2,11,17. KATHONA1937.42-47,49.-881-