Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye BŐNYRÉTALAP Sáhó István lelkész Abőnyrétalapi református egyházban szolgál 1918. évi március hó 4-től. Születtem 1885. évi november hó 30-án Komárom városában. Szüleim egyszerű sorsban élő, de régi nemesi családból származó, rendkívül szorgalmas, törekvő, vallásos emberek voltak, akik erejüket meghaladó mértékben költöttek gyermekeik neveltetésére és taníttatására. 6 gyermekük közül a 3 fiúgyermeket magasabb iskolába járatták, amiben ugyan némi segítségükre volt az a körülmény, hogy komáromi lakosok lévén, ott rendelkezésükre állott a Szent Benedek- rend 4 osztályú algimnáziuma. Az alsó 4 gimnáziális osztályt többi fiútestvéremmel együtt magam is Komáromban végeztem, ahonnét a pápai főiskolába kerültem csakúgy, mint másik 2 fiútestvérem. Ugyancsak Pápán léptem a teológiára, amiben talán elhatározó és döntő hatással volt rám boldog emlékezetű vallástanáromnak, lie. Rácz Kálmánnak. Még a teológia VIII. félévének lehallgatása előtt, III. éves koromban, 1907. május havában exmittáltattam, s ki kellett mennem Pázmándfalura, ahol akkor Jeremiás Lajos1' lelkésztestvérünk szélütötten, magáról mit sem tudva, önkívületi állapotban feküdt betegágyán, s nem sok idő múlva el is költözött. Talán soha sem felejtem el azt a szorongató érzést, ami elfogott engem, fiatal, tapasztalatlan gyermeket akkor, amikor minden segítség és útbaigazítás nélkül, magamra hagyatva át kellett vennem az egyszerű bár, de nekem igen sokat és nagyot jelentő lelkészi munkakört. Egy anyakönyvi bejegyzést nem tudtam a magam erejéből beírni, s úgy járogattam át a szomszéd faluba tanácsot kérni a legegyszerűbb dolgokban is. Nem volt célom a pápai egyházmegyében szolgálni, szűkebb hazám, Komárom felé vágyódtam, s kértem felvételemet a komáromi egyházmegyébe, mit áldott lelkű akkori esperesünk, Tóth Kálmán deáki lelkész azonnal honorált is, áthelyezvén Padány egyházközségbe, ahol akkor Vargha József17 18 volt a lelkipász17 A lelkész neve helyesen Jeremiás Béla, aki 1891-től 1907-ig szolgált Pázmándfalun. Jeremiás Lajos Jeremiás Béla lelkész apja volt, aki 1815. április 24-én született Pátkán (Fejér m), apja Jeremiás Sámuel lelkész, anyja Nagy Éva, felesége Sós Klára. 1822-1840 között Pápán tanult, ahol a széniori tisztet is betöltötte. Bécsi tanulmányok és tapolcafői segédlelkészkedés után 1842-ben szentelték fel. 1842-1846 között Nagyacsádon, 1846-1852 között Ajkán, 1852-től ismét Nagyacsá- don, majd 1867-től Pázmándfalun szolgált. 1873. március 18-án hunyt el. TÓTH 1927. 17, 57, 79. DREL1.1. u. Adásztevel. 21. Ajka. 1.1. II. 12,13. Csögle. II. 2. Felsőgörzsöny. I. 6,12. Győrszemere. 23. Mezőőrs. 10. Nagyacsád. 2. Padrag. I. 23. Pázmándfalu. 3, 5, 8-9. Táp. II. 9. TtREL I. 8. d. 9. Nagyig- mánd. II. 44,46,85. VÁRADY 2002.639,658,674,690. TILHOF 2001.187. DREKK 0.394t. 86. 18 Vargha József Abán (Sáraba, Fejér vm.) született 1856. október 7-én, apja Varga Imre földműves, anyja Hajdók Erzsébet volt. Elemi iskoláit és az I. gimnáziumi osztályt szülőföldjén, a II. gimnáziumot Budapesten végezte, majd további tanulmányait Pápán folytatta. 1877-ben tett érettségi vizsgálatot, közben Mányon (Fejér vm.) az 1876/77. tanévben segédtanítói munkát végzett. Teológiai tanulmányait 1881-ben fejezte be, papoló káplán lett Nagymegyeren, ahol 1884-ig szolgált. 1884-ben Diósförgepatonyba helyezték. 1885-ben a Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1886-tól 1889-ig Nagymadon, 1889-1908 között Padányban volt lelkipásztor. Felesége Né-879-
