Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

„Nagy” család sok tanítót és lelkipásztort adott Belső-Somogynak, többek között Nagy Lajos volt lábodi esperes-lelkész is e családból nőtt ki.

Pettenden első teendőnk: templomunk új mezbe öltöztetése. Tőke gyűjtésével, majd gyarapításával: 4000 pengőt meghaladó összeggel a tatarozás végbe is megy 1935-ben, a templom 75. évfordulóján. Szép templomi harmóniummal is felszereltük. Állam és közegyház anyagilag segített bennünket. Sajnos, a szép cselekedetet megzavarta egy szomorú esemény, a templom belső átalakítása miatt - a szószék középről a hátsó részbe tétetett - 26 egyháztag elhagyta ősei hitét, közöttük 20 olyan, kik iskolából kikerülve talán nem voltak templomi közösségben. Kettő ugyan visszatért, s a viszony közöttünk egyáltalán nem rossz, mégis keserűséggel gondolok ma is 1935-re. Ez volt az első nagy egyházi munka! Azóta már tudom: akik Istent szeretik, azoknak mindenek egyaránt javukra vannak.342 26 hitehagyott létrehozta a gyülekezet egységét, lelki közösségét, mely addig hiányzott. Párévi szünet után a lelkészi udvaron levő melléképületeket is jó karba helyeztük.

A belső építés azonban a fő. Isten segítségével: igehirdetéssel, családi és egyéni példamutatással igyekszünk vezetni e kicsiny, 170 lelkes gyülekezetei, mely lelkipásztori állás mellett még iskolát is tart fenn. Talán ne is említsem, hogy az állami egyenes adó 140-160%-os magasságában áll az egyházi adó, de adózás tekintetében eddig baj nem volt. Nagyobb baj, hogy a lélekszám egyre fogy. A családok kicsinyek. Törekvés ezért a munkában nem észlelhető: nincs kinek gyűjteni. Ma még magyaroké a föld, de fél emberöltő alatt 56 lakóház közül 14- ben nem lesz örökös! Ez fáj!

A gyülekezet lelkiségét, gondolkodását is lerajzolva: nem tartják a barátságot a szomszéd falvak népével, a fiatalokat próbáljuk összemelegíteni, de nemigen megy. Itt benn idősebbek és fiatalok barátok, ha netán összezördülnek, a harag nem komoly. Az öregek „szóra érdemesítik” az ifjakat, a fiatalok tartózkodás nélkül vágják az idősek fejéhez „az igazságot”. Itt ez a természetes. Nem tiszteletlenség, de demokrácia. Sokszor, mintha gyermekek volnának a viselkedésben.

Az üzleti szellem általában fejlett. De adakoznak mindenre. Szeretik a dalt, táncot, mindent, ami új. Az öltözködés s általában a testkultúra túlhajtott, de egyházi munkát is örömmel vállalnak. Ezt a szép tulajdonságot ki is használjuk. A fiatalságnak a templom második otthon. Szeretnek és tudnak szépen énekelni.

Még annyit, hogy énekkarral, bibliai iskolával, bibliakörökkel, családlátogatásokkal, mindenek felett pedig az isteni Ige szépségével, hatalmával, magunk példaadásával - hiszem - megtartható e gyülekezet az Egyház Ura számára. Ezért jöttem ide, s vagyok itt, és kérem az én Uramat, hogy kegyelmét ne vonja meg méltatlan szolgájától. Legyen mindenben erőm a Krisztus,343 akié életem, családom, gyülekezetem és hazám.

1848/49. 19. Egyházkerületi Névtár. 1850. 29. 1854. 27. SZABÓ 1929. 32, 309. PATAKY 1992. 263. CSABAI 2008.266.

342 Róm 8,28

343 T?,'! At O-812-