Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

RINYAKOVÁCSI Szabó József lelkész

1887. február 3-án születtem Böhönye nagyközségben (Somogy megye) Szabó János és Tüske Julianna szegény református földműves szülőktől. Heten voltunk testvérek, kik közül már csak hárman élünk. Szülőföldem református népiskolája

5. osztályának elvégzése után a csurgói gimnáziumba kerültem, hol 8 évig tanulva 1906-ban tettem érettségi vizsgát jó eredménnyel. A gimnázium felsőbb osztályaiban az önképzőkörnek buzgó munkás, szavaló tagja voltam, s már a VII. osztályban szorgalmas és jó szavalásért pénzjutalomban részesültem, VIII. osztályos koromban pedig az iskolai hazafias és vallásos ünnepélyeken az önképzőkör tanárelnöke által kijelölt szavaló voltam. Érettségi után pápai teológus lettem. Ott tettem le az I. és II. lelkészképesítő vizsgát, mindkettőt jó eredménnyel. AIII. évfolyam második felében püspöki engedéllyel segédlelkésznek mentem Kasté- lyosdombóra, honnan Somogyhatvanba kerültem. Nemeskében, Nagybajomban és Somogyszobon káplánkodtam még, s az utóbbi helyről hívott meg a rinyakovácsi kis gyülekezet lelkipásztorának, hol Isten segítségével 1913. január 1-e óta szolgálok békességben. A világháború alatt a hadbavonult tanító344 helyett tanítottam minden fizetés nélkül. A szép eredményes tanításért az iskolát vizsgáló állami tanfelügyelő felterjesztése alapján a kultuszkormánytól 500 korona jutalmat és külön írásbeli elismerést kaptam.

Alighogy elfoglaltam állásomat, a lelkészlakkal egy fedél alatt lévő sötét, egészségtelen iskola helyett új, modern iskolát építettünk. Ez annyival inkább nehéz volt, mert telket és tanítólakot is vásárolni kellett, pénz pedig nem állott rendelkezésre. Ekkor a kis gyülekezet felhívásomra a közeli grófi birtokon aratást vállalt. Az itteni keresetet megtoldva a kivetett magas, 500%-os rendkívüli adóval a telek, tanítólak és iskola építési ára az utolsó fillérig kiegyenlítést nyert. Közben templomunkat villámcsapás érte, ami a tetőzet és torony újjáépítését tett szükségessé. Ez szintén nagy áldozatot követelt, de elvégeztük ezt is a magunk erejéből. Mivel a folyó szükségletek fedezése is állandóan magas adózást igényelt, a politikai községhez fordultam iskolafenntartási segélyért azzal az indokolással, hogy a község minden tankötelese felekezeti különbség nélkül a mi iskolánkba jár. Először vállalta a község a tanítói nyugdíj járulék fizetését, majd később külön évi 200 pengős fenntartási segélyt is megszavazott az általam e célra előre megszervezett képviselőtestület. A vármegyei közigazgatási bizottság azonban az utóbbi segélyt csak a nagy katolikus alispánnal345 folytatott többszöri szó- és levélbeli vita, mondhatnám közelharc után hagyta jóvá. Mivel még mindig túl magasnak találtam az egyházi közteherviselést, azt tovább csökkentendő, az itteni

144 Varga Lajosról van szó, aki 1913-1919 között tanított Rinyakovácsiban. 1919-ben a hencsei gyülekezet választotta meg, ahol 1927-ig működött. DREL II. 138. a. 1914. 80. Egyetemes Névtár. 1926.15. SZABÓ 1929.309,326.

345 Vizeki Tallián Andor Somogy megyei alispánról (1919-1928) vagy utódáról, Stephaich Pálról (1928-1945) van szó. httn://www.som-onkorm.hu/index.php?cat=18.-813-