Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

Tábori lelkésszé tartalékos viszonyban 1941. január 1-vel neveztettem ki. Mint tartalékos tábori lelkész szolgáltam a 38. gyalogezrednél 1942. július 3-tól

1943. június 5-ig az orosz harctéren, hol 1942. szeptember 24-én megsebesültem. Ötvöskónyi, 1943. június 30.

Csóka Gyula református lelkipásztor

PATA

Szántó László lelkész

Született Szomódon, Komárom vármegyében, 1905. március 2-án. Iskoláit ugyanitt kezdte, majd a gimnázium I-VI. osztályát a tatai kegyesrendi főgimnáziumban járta. VTI-VTII. osztályt Pápán végezte, itt tett érettségit 1930-ban. Teológiát is Pápán végezte 1930-34. években. Segédlelkészi oklevelet 1935-ben, második lelkészképesítői vizsgát 1937-ben szerzett.

Segédlelkész volt 1934. november-december hónapokban Étén, Komárom megyében. Somogybán, Mezőcsokonyán 1935-1941 júniusáig. Ekkor Magyarújfaluba került, ahol 1942. január 23-ig teljesített szolgálatot. Innen Böhönyére ment helyettes lelkésznek. 1942. június 29. esperesi segédlelkész 1943. augusztus 1-ig, 1943. augusztus havában patai helyettes lelkész, ahová 1943. április 6-án teljes egyhangúsággal lelkipásztorrá választották. Beiktatott lelkipásztor 1943. szeptember 5. óta.

PETTEND Tóth József lelkész

A Somogy megyei Lábod községben születtem 1902. február 1-én szegény sorsú, de istenfélő református szülőktől, kik kenyerük egy részét uradalmi tarlón szerzik meg. Az elfogyhatatlan szolgálmányok csak erősítik a szülők törekvését: fiuknak, ha érdemes taníttatni, jobb jövője legyen.

Az elemi iskolát is Lábodon jártam. Tanítóm, Csicskár József, most kaposvári állami iskolaigazgató, az egyházmegye akkoriban legkiválóbbnak tartott pedagógusa a vallásosságot, pontosságot és kötelességteljesítést nevelte belém. Talán ezek ma is lelki vonásaim.

Tanítóm ösztönzésére kerültem az első világháború kitörésekor, 1914-ben a csurgói református gimnáziumba, ahol mind a 8 osztályt jeles és jó bizonyítványokkal s 1922-ben jórendű érettségivel végeztem. Sokszor voltak anyagi nehézségeink, különösebben, hogy atyám mindjárt 1914 nyarán bevonult, s az élvezett gimnáziumi segélyek értéke nagyon alászállott, anyám hősi lélekkel hordozta sorsomat, s Isten után - jólesik megvallanom - neki köszönhetem elsőbben, hogy tanulásomban fennakadás nem állott be, s nemcsak hogy nem maradtam el társaimtól semmiben, s kicsi vagyonunk (2 hold föld és belsőség házzal) épségben vészelte át a nehéz időket, de 1920-ban leégett házunk helyére újat is építhettünk. Mindenki csodálkozott azon, hogy én hogyan tanulhattam ki: ma már tisz-809-