Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

jelentkező több is volt, akár élete árán is, de a lovát féltette! Megvallom, hogy néha-néha fáj ez a helyzet. Bizony jobban fel kellett volna készülnünk arra, ami minket, falusi lelkipásztorokat sok helyen várt! Idejövetelem idején a kifolyó szennyvíztől nem tudtam a rendes úton lakásomba jönni, két napig baromfipiszkot kellett a konyhából és a mellette lévő helyiségből kitakarítanom, az első itt töltött éjszakán arra ébredtem, hogy ágyamra és a szemétdombon felszedett kályhára rácsorog a hóié. Ekkor kicsordultak a könnyeim. Ha nem Isten rendelt volna minket őrállókul, s nem fogná kezünket, sűrű, sötét éjjel kellene elfutnunk a nehézségek elől.

Magányomban igen jó barátom a körülbelül 1500 kötetből álló könyvtáram. 1939 óta szociáletikai és 1941 óta jogi tanulmányokat folytatok.

Háromszor teljesítettem katonai szolgálatot: Erdélyben, Délvidéken, Oroszországban mint a 6. gyalogezred tábori lelkésze. Oroszországi sérülésem következtében több mint 5 hónapot töltöttem kórházban és üdülőben. Tapasztalataimat írásba foglaltam.

A szolgálat és munka nagyon nehéz, de szép. Bízom benne, hogy mindig és mindenre lesz elég erőm, hogy elvégezhessem azokat a feladatokat, amelyekre onnan felülről kaptam megbízást.

Győr Sándor

MEZŐCSOKONYA Varga István lelkész

Születtem 1912. november 29-én Hóból községben (Somogy vármegye, Szigetvári járás) Varga János és Nagy Katalin földműves szülőktől, mint a család ötödik gyermeke, kik közül kettő kicsi korában meghalt. Születésemnél súlyos komplikációk állottak be (keresztben fekvés), két orvos segédkezett. Édesanyám elbeszélése szerint világrajövetelemkor szinte korcsnak néztem ki, arcom egészen kékesfekete volt, s életjelt sem adtam magamról. Minthogy az anya megmentése volt a főcél, aki már nagyon közel állt a halálhoz, s az én életben maradásomhoz úgysem volt remény, az első pillanatokban nem sokat törődtek velem. Az egyik orvos mégis megkönyörült rajtam, hol meleg, hol hideg vízbe rakott, részben ez, részben pedig az erős paskolás életre keltett. A szülés alkalmával édesanyám az egyik lábán érpattanást kapott, ömlött belőle a vér. Azóta sohasem gyógyult meg. 32 év telt el, de majd minden évben egy-két hónapon keresztül szenved benne a mai napig. Meglehetősen szomorú ez. Életem első ténykedése az volt, hogy forrón szeretett édesanyámnak egész életére kiható nehéz szenvedést okoztam.

Elemi iskoláimat Hobolban végeztem, hol a durvaságig szigorú Kozma Sándor255 volt mindvégig a tanítóm. Egyedüli módszere a szeges végű nádpálca és az

255 Kozma Sándor 1907-1909 között Tótszentgyörgyön, 1909-től 1941-ig Hobolon tanított. 1941- ben nyugalomba vonult. DRELII. 138. a. 1941. Esperesi jelentés. VII. Egyházkerületi Névtár. 1908. 78. 1909. 62-63.1910. 42-43.1926.15.1928.17. Egyetemes Névtár. 1911. 64.1912. 86.1913-15. 60.1930- 32. 61.1935. 75.1941. 92. SEBESTYÉN 1928.188. SZABÓ 1929. 253, 275 (Hoboli tanítóságát nem ismeri!).-767-