Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

idegekre menő kiáltozás volt. A tanulás száraz beemlézésből256 állott. Jó lelkiismerettel most, hogy visszaemlékezem, soha egy magyarázó vagy szeretetet sejtető szót nem hallottam tőle, sem társaim, sem én. Mindez meglehetős undort váltott ki belőlem mindenféle tudomány iránt, amit később nem kis erőmbe került legyőznöm.

Mai kondíciómból vissza nem következtethető, testi munkára teljesen alkalmatlannak ígérkező, igen gyenge, vézna testalkatomnak köszönhettem taníttatásomat. Jó szüleim az V. elemi osztály elvégzése után a Szigetvári Állami Rezső Polgári Fiúiskolába257 írattak be. Ez a próbálkozás nagyobb anyagi kockázatot nem jelentett, mert a szülőfalumtól alig 3 kilométerre lévő iskolába jobb időkben gyalog, rosszabb időkben kocsin jártam be több helybeli iskolatársammal együtt. Szüleim határozott szándéka az volt, hogy a polgári iskola IV. osztályát végezzem el, és majd azután döntenek sorsom felől.

Hogy ez nem így történt, annak egyedüli oka én voltam. Az első osztályt elvégezve nagy kedvet kaptam minél több ismeretszerzésre, s minthogy már most feltettem magamban, hogy semmi más nem leszek, mint lelkész, addig kértem szegény szüléimét, míg végre beírattak a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnázium I. osztályába. Különbözeti vizsgát azért nem tettem, mert önbizalmam nagyon kevés volt hozzá. Féltem a kudarctól. Nyolc esztendőt töltöttem Csurgón az ősi Alma Materban, mindvégig a régi internátusbán. Nehéz esztendők voltak ezek. Nem a tanulás miatt, mert végig jeles tanuló voltam, hanem az anyagi gondok tették nehézzé. Minden nyáron probléma volt jó szüleimnek, hogy a következő ősszel továbbtanulhatok-e. A gazdasági krízis beállt. A kilenctagú család otthon a legnagyobb nélkülözések között élt. Azon az alapon, hogy édesapámnak némi ingatlana volt, szegénységi bizonyítványt nem kaptam, következésképp az iskolánál sem kaptam soha semmiféle segélyt sem, minden kérvényezés hasztalannak bizonyult. Helyzetem akkor kezdett javulni, mikor felsőbb osztályokban tanítványokat vállaltam. Szüleim akkor már komoly adósságokkal küszködtek. Mégis szép volt ez a diákélet, mert ha kopott ruhában is, megérhettem, hogy VIII. osztályos koromban mint a Bethlen Gábor Kör ifjúsági elnöke október 31-én én tarthattam az ünnepi beszédet; mint az Önképzőkör ifjúsági elnöke, március 15-én nagy közönség előtt én mondhattam az ünnepi szónoklatot, mint főkönyvtáros, az összes osztályok könyvtáraiban bármikor keresgélhettem nekem tetsző könyvek után, év végén latin és angol műfordítási pályázatokon első díjat nyertem. Tanáraim közül a legmélyebb hatással volt rám Fazekas Sándor, a latin nyelv és irodalom tanárom258 igazságosságával és példaadó köte256 beemlézés: szó szerinti bemagoltatás

257 A Szigetvári Magyar Királyi Állami „Rezső” Polgári Fiúiskola Turonyi Biedermann Rezső anyagi támogatásának köszönhetően 1901-ben kezdte meg működését. Öt évvel később Biedermann Rezsőné, született Bleichrőder Elza bárónő adományának köszönhetően létrejött a Szigetvári Magyar Királyi Állami „Elza” Polgári Leányiskola is. A két iskola 1928 őszén egyesült, az összevont intézmény igazgatója Szentgyörgyi Béla lett. SZABÓ 2005.11-24.

258 Fazekas Sándor 1897-től volt a csurgói gimnázium magyar-görög-latin szakos tanára, előbb helyettes, majd rendes tanárként. 1933. április elsején vonult nyugalomba. 1948-ban hunyt el. DREL-768-