Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye munkát és rendkívüli gabonaadót vállaltunk, és 1942-ben már egy fillér tartozásunk sem volt. Most a templomra gyűjtünk. Idejövetelem után rendre megindultak az egyházépítő munkák. Van vasárnapi iskolánk. Folyik az RKIE254 munka. Az egyesület 1939-ben csatlakozott a Központhoz. Leányegyesületünk 1940-ben csatlakozott. Szervezett férfi és női munka 1938. január 18-tól folyik. Tanfolyamokat rendezünk. Fiúk, leányok népfőiskolába s ott rendezett tanfolyamokra járnak, konferenciákon vesznek részt, ifjúsági újságokba cikkeket írnak. 1938 januárjában rájöttünk, hogy megfelelő helyiség híján télen a munkánk csak kevés embert ér el. Elhatároztuk, hogy vagy kultúrtermet, vagy népházat építünk. Törekvéseinket most a jó Isten megáldotta. A kultúrház, amely egyúttal leventeotthon is, tető alatt áll! Az építési összeg nagy részét közmunkából biztosítottuk. Magánéletemben nagyon súlyos próbákon estem át. Feleségem sehogyan sem tudott beleilleszkedni a falu életviszonyaiba. Közel kétévi házasélet után anyósom ösztönzésére 8 hónapig külön éltünk. Mivel ez a helyzet tarthatatlan volt, feleségem visszajött. Egy évvel később Isten gyönyörű szép leánygyermeket adott nekünk, akiben nagyon sok örömet kaptunk, de a helyzet azért most is nehéz. Magas műveltségű, gyenge fizikumú élettársam nehezen tudja végezni az itteni nehéz feladatokat. Segítséget ezen a jómódú vidéken semmi pénzért nem lehet kapni. Életpályám legnagyobb küzdelmét a korcsmával folytatom, és azzal a szellemmel, amit az ott rendszeresen összegyülekezők árasztanak. Fájdalom, ezek között olyanok is vannak, akik munkatársaim. Bízom abban a fiatalságban, amelyet a népfőiskolák és gazdasági iskolák bocsátanak ki. Meggyőződésem, hogy a gyülekezet nagy része felületesen vagy komolyan gyülekezet- és lelkipásztorellenes. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, sok alázatos munkára van szükség. Azt is látom, hogy a mi népünket csak olyan lelkipásztorok vezethetik Krisztushoz, akik komoly belső életet is élnek, szeretik a lelkipásztorok közösségét, fegyelmet és tekintélyt tudnak tartani, akik szeretik az Evangéliumot, s magukat az élő Isten előtt porig meg tudják alázni. A magára hagyott és maradt lelkipásztor feladatait megoldani képtelen! Anyagi körülményeimmel elégedett vagyok. Soha nem kívántam többet, mint amennyit kaptam. Nem gazdálkodom. Erre adottságaim sincsenek, de így nem is tudnám elképzelni a komoly pasztorációs és a gyülekezet körén kívül is végezett munkát! Úgy érzem, hogy a gazdálkodás számomra lehetetlenné tenné az önképzést is. Helyzetünk társadalmi szempontból igen nehéz. Nincsen vasútállomásunk, postánk, telefonunk, orvosunk, gyógyszertárunk, s nincsen helyben a közigazgatás vezetője sem. Ezzel szemben van jó köves utunk. Lelki testvéreink messze vannak. Fuvart nagyon nehéz kapni. Feleségem 1938. január 1-én majdnem meghalt kezeink között, mert senki sem volt hajlandó a hóesésben befogni. Gyalogos 254 RKIE: a (helyi) Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület.-766-
