Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

nagy eredményeket elérni. Szolgálatomat igyekeztem erőmtől telhetőén mindig lelkiismeretesen elvégezni, józanul, mértékletesen élni, példaként szolgálni a gyülekezetben, úgy munkálkodni, hogy azok közül egy is el ne vesszen. Hogy mennyit tudtam megvalósítani, azt nem én, hanem egyházi felsőbbségem fogja elbírálni.

Egyházi felsőbbségemmel soha, semmiféle összeütközésem nem volt. A munkálatok beterjesztésében, a rendeletek végrehajtásában mindig az elsők között voltam.

Ez magyarújfalui lelkészi működésemnek dióhéjban rövid története.

Kétújfalu, 1943. május 25.

Gergely Győző református lelkipásztor Páti József segédlelkész, tanfolyamvezető tanító

1912. április 13-án születtem Orciban (Somogy vm.) parasztcsaládból. Elődeim messzire visszamenőleg szintén parasztok voltak, s a legrégibb idő, amiről tudok, az 1753. esztendő, amikor a Pathy (akkor így írták nevüket) családról az van feljegyezve, hogy kikiáltott nemesek voltak. Hogy miben állt, illetve milyen előjogokat biztosított ez számukra, soha nem kutattam, amint azt se tartottam érdemesnek kutatni, hogy őseim nemesek voltak-e, vagy nem. Ezt a keveset is, amit tudok régi őseimről, dr. Pongrácz József pápai teológiai tanárnak köszönhetem, aki hogy, hogy nem, saját ambíciójától hajtva utánanézett családfámnak. Magam úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy az úgynevezett születési nemességet nem sokra tartom, különösen azok után az elrettentő példák után, amikor egyesek csupán feltűnési vágytól hajtva emlegetik minduntalan nemesi származásukat. Származásommal kapcsolatban sokkal többre tartom azt a tényt, hogy őseim minden bizonnyal fajilag keveredés nélküli magyarok voltak, aminél tulajdonítható az, hogy magam is az úgy nevezett taurid magyar típus242 100%-os képviselője vagyok testi beállítottságomat, s különösen fejtípusomat nézve. Általam nem ellenőrizett forrásból annyit tudok még, hogy őseim is reformátusok voltak, akik valamikor Vas megyében laktak, s vallásüldözés miatt kerültek ebből a szempontból békésebb Somogyba, tehát inkább nekivágtak a bizonytalanságnak, mintsem vallásukat elhagyták volna. Hogy azonban van valami alapja ennek, azt némileg bizonyítja az a tény, hogy a Vas megyei Kerca községben tudomásom szerint több olyan nevű család szerepel, mint szülőfalumban, s ezek annyirajellegzetes nevek, melyek másutt ilyen nagy számmal nem fordulnak elő. Páti névvel is egyetlen egy helyen találkoztam, mégpedig a szentgáliak között, de úgy tudom, hogy ez a nemzetség már kiveszett azóta.

Általam is ismert nagyszüleim még földhözragadt zsellérek voltak. Nagyanyámtól nagyon sokat hallottam beszélni az uraság mezején való - látástól va- kulásig folytatott - munkáról, hogy valamiképpen fenntarthassák magukat. A va242 Taurid (kaukázusi) típus: A magyarságra jellemző öt embertani típus egyike (a turanid, a pamiri, a keletbalti és az uráli vagy ugor mellett). KISZELY 2004.87-93.-757-