Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

lamikor báró Orczy birtok a Kegyes Tanítórend tulajdonába ment át, melynek zsidó bérlője, bizonyos Kunfíy uraság agyondolgoztatta az akkor még túlnyomó részben zsellérsorban élő falu népét.243 Ebből a munkából még édesanyám, s a később benősüléssel családunkba kerülő édesapám is jócskán kivette részét.

Családunk tagjai Istenben bízó, jó templombajáró emberek voltak. Lelki szempontból mégis édesanyám volt az, aki igen nagy hatást gyakorolt rám. Soha káromló szót nem hallottam tőle, s ez mintegy arra nevelt önkénytelenül is, hogy más falusi gyerekek példájára úgy nevezett virtusból sem káromkodtam sohasem. Szüleim elmondották, hogy már 4 éves koromtól kezdve - kivéve a hideg téli napokat - rendszeresen vittek templomba, s arra már magam is emlékezem, hogy később már magam is követeltem, hogy vigyenek magukkal, ha ebben a korban magától értetődően még nem is voltam tisztában a templomba járás jelentőségével. Gyermekkorom bűnbánattal teljes, lelki élményei közé tartozik, illetve tartozott az a többször megismétlődött jelenet, hogy amikor engedetlenkedtem, édesanyám elővette a Keresztyén Tanításokat,244 és abból sokszor könnyhullatás közben magában elimádkozta a rossz gyerekekért mondandó imádságot. Ettől a jelenettől különben mindig nagyon féltem, s jobb szerettem volna, ha ehelyett testi fenyítésben részesítettek volna.

11 éves koromban középiskolát végzett nővérem beíratott a kaposvári polgári iskolába, s ő tanított két évig magánúton. Azzal az elhatározással végeztem a munkát, hogy tanítói pályára megyek majd, míg egyszer azzal állítottam oda szüleim elé, hogy tovább szeretnék tanulni, mert pap szeretnék lenni. így kerültem a csurgói gimnáziumba, s ha diákkoromra visszagondolok, nem lehet azt mondani, hogy kifejlődött volna teljes tudatossággal bennem az a hivatástudat, mely jó előre komolyan előkészített volna a papi pályára. Egy voltam azok közül, akik kivették részüket a diákcsínyekből, bár arra mindig gondosan ügyeltem, hogy a határt ebből a szempontból túl ne lépjem, különösen vigyázva arra, hogy hittanból mindig jelesem és magaviseletből példásom legyen, tudva azt, hogy szüleim ezt elsősorban megvárják tőlem. Az érettségit 19 éves koromban jó eredménnyel tettem le.

A teológiát Pápán végeztem, s a lehető legnagyobb ambícióval fogtam hozzá a teológiai tantárgyak tanulásának. Az első hetek után azonban meglehetős lelki megrázkódtatáson mentem keresztül. Mindaz a bibliai ismeret, amit a szülői házban, meg iskolai tanulmányaim alatt építettek fel bennem, a bibliai kritika érintésére teljesen összeomlott. Különösen a teremtéstörténet kritikai vizsgálata járult hozzá nagymértékben ehhez az összeomláshoz, s az volt az érzésem, hogy levegőben lógó légvárat építek, ha tovább is a teológián maradok. Isten segítségével, anélkül, hogy súlyos kételyeimet közöltem volna bárkivel, elintéztem a kérdést számomra olyanformán, hogy számomra nem fontos, hogy úgy állt-e elő a világ, ahogyan az a Bibliában meg van írva, vagy nem, a fő az, hogy Isten teremtő

243 Az ősi Orczy birtok házasság révén a báró Boxberg család tulajdonába került. A Kunfíy család (Kunfíy Adolf, Kunfíy László festő apja) tőlük bérelte a földeket. A kegyesrendiek, vagyis a piaristák 1893-ban vették meg a birtokot. VONYÓ 2008.103-104. HORVÁTH 2011.191-196.

244 Kenessey Béla Keresztyén tanítások című könyvéről van szó (Bp„ 1892.)-758-