Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

felületes kiképzés után a menetszázadba osztottak be, s 1915. október 11-én az északi harctérre vittek az oroszok elleni harcra. Hadseregparancsnokunk Böhm Ermoli osztrák tábornok21'5 volt. A tél sok szenvedést s nyomorúságot hozott rám. A szokatlan hidegtől s az örökös szabadba<n> léteitől kezeim s arcom kisebesedett, s egy összefüggő fekély volt. Tavaszra csak elmúlt és meggyógyult. A júniusban kezdődő Bruszilov-offenzíva jól kiépített, sok fáradsággal berendezett állásunkat ugyan nem törte át, de mégis puskalövés nélkül el kellett hagynunk a tőlünk jobbra és balra történő áttörések miatt, hogy a bekerítést elkerüljük. Itt kezdődött szerencsétlenségünk, mert hadseregtartalék lett ezredünk, s egyik veszélyeztetett szárnyról a másikra dobtak. Galíciából Volhiniába,216 217 majd egy hét múlva újra Galíciába. Éjjel-nappali gyaloglások, melyek sokszor futássá fajultak, érkeztünk meg agyoncsigázva Tarnopoltól nyugatra 10 kilométerre lévő Vorobiovka magaslathoz,218 melyért június 17-én lefolyt szuronyrohamban a jobb kezemen megsebesültem. Isten különös kegyelmét tapasztaltam meg ekkor, mert a golyó a karomon vitt fegyveremnek ütközött, azt szétroncsolta, s ezután érte a kezemet, de akkor már nem volt ereje, hogy azt levigye, s csak a bőrt horzsolta le, s a csontokat ütötte meg. Két hét alatt begyógyult, Istennek hála, semmi más bajom nem lett. Pedig a 250-es létszámmal elindult századunkból csak 17-en jöttünk vissza. Ugyanis a magaslat elfoglalása nem sikerült.

Keserves harcok, visszavonulások, éhség, fáradtság, hőség, tetvek, piszok közepette telt el a június és július hónap. Augusztus 2-án éjjel szökés a batkovi állásokból. Augusztus 3-án délután gáztámadás ért bennünket a manajovi hevenyészett állásokban. Ez volt az első gáztámadás, melyet elszenvedett ezredünk. Mivel az előző visszavonulásokban majdnem mindenki eldobta a gázálarcot, kisebb-nagyobb gázmérgezést valamennyien kaptunk. Ettől kezdve nagy becsben volt a gázálarc, akár csak a kenyér. Augusztus 16-án mi fogtuk fel az

216 Böhm-Ermolli, Eduard von (1856-1941): osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, az első világháború sikeres hadvezére. A sankt-pölteni hadapródiskola és a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia elvégzése után Galíciában teljesített szolgálatot. 1914-ig lovassági tábornoki rangig emelkedett a katonai hierarchiában. Az I. világháború kitörésekor az osztrák-magyar 2. hadsereg vezérlő tábornokává nevezték ki. 1918 végén nyugállományba küldték. Családi birtokára, a sziléziai Troppauba vonult vissza, a Csehszlovák Köztársaság állampolgára lett. 1941. december 9-én hunyt el. RAVASZ 2000.84.

217 Volhínia közép-európai történelmi régió, a Pripjaty és a Nyugati-Bug folyók térségében fekvő történeti földrajzi terület. A középkorban a Kijevi Rusz szétesése után Vologyimir (Lodomér, a mai Volodimir-Volinszkij) központtal ezen a területen egy önálló fejedelemség jött létre Volin, később Volhínia névvel, melyet a magyar történelemben Lodoméria néven ismerünk. Volhínia 1200-ban egyesült a szomszédos Halicsi fejedelemséggel. Az 1340-es években függetlenségét elvesztette: Halics Lengyelország, Lodoméria pedig Litvánia fennhatósága alá került. A XIV. század végétől egyre szorosabbá váló lengyel-litván únió Lengyelország 1795-ös felosztásáig volt életben, akkor Volhínia keleti része Oroszországnak jutott, a nyugati, inkább lengyelek lakta területek fölötti fennhatóság a XIX. században többször változott, végül ez is orosz uralom alá került. Ma a terület Ukraj nához tartozik.

218 A Vorobiovka magaslat Ternopil (Tarnopol) városától nyugat-északnyugati irányban található vidék, melynek birtoklásáért elkeseredett harcok folytak a német és osztrák-magyar, valamint az orosz csapatok között. A háború napjai. = Vasárnapi Újság 1916. július 9.444.-641-