Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Pápai Egyházmegye
Pápai egyházmegye orosz tömegtámadás legnagyobb dühét, mert Manajovnál mi védtük a lembergi országutat, ahol minden áron át akartak törni. Ezen a napon hét tömegrohamot vertünk vissza. Borzasztó harc volt. Orosz hullahegyek borították az állásunk előtti drótsövényeket. De a mi sorainkat is megritkította az orosz tüzérség pergőtüze. Augusztus 21-én újabb tömegroham. Mindezek annyira megviselték az idegzetem, hogy teljesen felmondta a szolgálatot, s szeptember 2-án kórházba irányítottak. A Losoncon lévő megfigyelő kórházba kerültem, majd a komáromi kórházba. Az idegzetem lassan helyre jött, de szívbajommal egész 1918 elejéig kezelés alatt állottam. 1918. február 1-én mentem újra a frontra, most délre az olaszok ellen. Egy havi kint lét után 3 hónapi tanulmányi szabadságot kaptam, s Pápára mentem a teológiára. Ez idő alatt két félévről teljesen lekolloquáltam. Júniusba<n> ismét az olasz frontra irányítottak, de betegségem kiújulása és súlyosodása folytán egy hónap múlva kórházba kerültem Miskolcra. Innét kéthavi üdülési szabadságot kaptam, ennek letelte után már alig voltam pár hétig Nagybecskereken, ahol ezredünk állomásozott, mert kitört a forradalom, s ezredünk hazajött Komáromba. Itt jegyzem meg, hogy 1917-ben mint katona sokat prédikáltam a nagybecskereki templomban, mert szegény Szalay József bácsi már ekkor igen gyöngélkedő volt, s ez év végén meg is halt. Sohasem felejtem el, hogy első prédikációm előtt milyen szívbe markolóan imádkozott értem. Az összeomlás után mint tartalékos hadnagy szereltem le. Harctéri magatartásomért kisezüst, bronz,219 Károly csapatkereszt, valamint sebesülési érmet szereztem. Leszerelés után nagy energiával nekifogtam a teológia elvégzésének. Éjjel- nappali tanulással behoztam az elvesztett három háborús évet. Már 1920 januárjában mint IV. éves teológus jobboldali Komáromba kerültem püspöki titkárnak Németh István püspök úr mellé, itt voltam ez év július elejéig, ekkor Ászárra mentem helyettes lelkésznek. Innét 1921 májusában Mocsára helyezett az esperes szintén helyettesnek, ugyanezen év december elejétől 1924. március végéig Tatán voltam segédlelkész. Közben 1922 szeptemberében letettem a lelkészi vizsgát jeles eredménnyel. 1924. április 1-től 1926. március 15-ig a tiszántúli egyházkerület Hajdúhadház nevű községében voltam hitoktató lelkész. 1924. december 28-án Győrött házasságra léptem Vaskó Erzsébet állami tanítónő úrleánnyal. 1926. március 15-től 1935. december végéig Mezőtúron voltam az állami leánygimnáziumnál hitoktató lelkészi minőségben vallástanár. Innét hívott el a takácsi nemes gyülekezet egyhangú meghívással lelkipásztornak, mely állásomat 1935. év január 1-én el is foglaltam. Örömünket, hogy szüléink s rokonaink közelébe kerültünk, csak az zavarta, hogy a lelkészlakás romokban hevert, s így bérelt, alkalmatlan lakásba<n> kellett meghúzódnunk addig, amíg felépült az új lakás. Az építést a még tartó 219 Ez alighanem a katonai kitüntetések közül a II. osztályú kis ezüst és a bronz fokozatú vitézségi érem volt. KENYERES 2004.47-50.-642-