Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

Császárfürdői tisztviselői lakban laktunk, az udvarról fel lehetett menni a hegyre, mely nekem a legszebb hegy volt, szerpentin utakkal, gyümölcs és díszbokraival. Szemben elterült a Margitsziget, s gyönyörködtünk a szőke Dunában, melynek hátán imbolygott a Sirály és Fecske hajó.

Különösen élmény volt számunkra a szénakaszálás ideje, mikor boglyába volt a széna rakva, s mi, gyerekek felültünk a tetejére, s ott tanulgattunk, ha tudtunk, mert szemünk mindig el-elkalandozott. Oly szép, oly boldog volt úgy a gyermek-, mint a felnőttkorom, de ha én azt mind leírnám, ami az én életemen idáig húzódott, egy regény lenne, így csak röviden vázolom.

Drága jó urammal a Balatonnál ismerkedtem meg, én elsőéves képzős voltam, Pesten az angolkisasszonyokhoz jártam, ő pedig az utolsó évet végezte. Segédlelkész volt Szabadbattyánban, Mezőkomáromban, majd 1907 márciusában egyhangúlag Balatonkenese lelkipásztora lett, 1907 októberében felesége lettem.

S elvitt arra a szép helyre, ahol a Balaton van. Budai hegyek után most már második szerelmem a Balaton lett, mely szépségével lenyűgözött, mely mindig szebb és szebb lett nekem.

Kenésén nagyon boldog házaséletet éltem, boldogságunkat a gyermektelen- ség zavarta meg. Különösen karácsonykor éreztük hiányát, mikor szimbólumként kis fenyőfát állítottunk, s szenteste csak ketten ültünk alatta, szemünk könnyes volt, s tudtuk, hogy mindketten mire gondolunk, arra az édes kisgyermekre, ki gagyogásával betölti az egész házat.

Házaséletem úgy szólván egy rövid álom volt. 12 V> évig éltünk együtt, s raktuk a fészket, építgettük a paplakást, hogy ebben teljen örömöm, ezt el is értem küzdelmekkel, s mikor minden rendbe jött, drága jó uramat magához szólította a jóságos Isten. Szeptemberben tífuszban megbetegedett, s áprilisban tüdővérzésben Gyula napján drága jó férjem elhunyt. En azután Somogyba kerültem férjem birtokára, mit később eladtam. Közben pár évig nővéremnél, Budán laktam, ki a Császárfürdő igazgatójának volt a felesége. Visszakerültem oda, ahonnan eljöttem, de milyen más szemmel néztem én az életet, mint gyermekkoromban, ott fent a hegyen!

Az évek teltek-múltak, tele zökkenővel, keserves özvegyi évek jöttek, közben drága jó nővérem is meghalt, s most itt élek Pápán másik nővéremnél, Fazekas Mihálynénál, ki Fazekas Mihály püspöki titkár felesége.

Ha a jó Isten is úgy akarja, Pápa lesz otthonom, tavasszal ki-kirepülök Somogyba, hív két kis apró gyermek, mely nekem most már mindennél a legkedvesebb.

Pápa, 1943. szeptember 23-án.

özvegy Czakó Gyuláné, Borkay Lenke-626-