Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

szeretett, kedves leányát, aki a megkezdett belmissziói munkában minden tekintetben méltó társnak bizonyult. A millenáris évben, 1896-ban megalakított nőegylet ugyanis a szegény felnőttek segélyezésén és a szegény iskolás gyermekek felruházásán túl nagy szolgálatokat tett a gyülekezetnek különböző beszerzésekkel és egyes célokra juttatott adományaival.

A lelkészi házaspárnak 6 fiú és 5 leány gyermeke született, név szerint: László, Zoltán, Géza, Margit, József, Vilma, Erzsébet, Ilona, János, Eszter és Kálmán, kik közül azonban csak 4 fiú és 3 leány ért célhoz, egy fiú és egy leány kisded korban, egy leány 16 éves korban hunyt el, egy férfi, Géza pedig mint tényleges honvédtiszt az olasz fronton hősi halált halt az első világháborúban, sőt mellette még 3 fiú is részt vett, éspedig László mint segédlelkész önként jelentkezett, továbbá Zoltán, aki vitéz lett, és József.

A felnőtt és életben maradt gyermekek életpályája: László igari lelkész, Zoltán szombathelyi községi tanító, József nagyrákosi körjegyző, Vilma előbb szentgyörgyvölgyi, majd ispánki tanító,6“ Barsi Miklósné Erzsébet előbb körmendi református, majd szombathelyi állami tanító,62 63 János statisztikai ellenőr Budapesten, Eszter marcali polgári iskolai tanárnő, dr. Lőczi Sándor ügyvéd neje.

A lelkész működése a gyülekezetben a rendes lelkészi teendők mellett a megkezdett belmissziói munka rendszeres folytatásában és kibővítésében nyilvánult meg. Ilyenek voltak: a bibliai órák bevezetése, az ünnepekre előkészítő istentiszteletek tartása, a mindkét nembeli ifjúságnak egyesületekbe toborozásával nagyobb mérvű gondozása, bár előbb is voltak foglalkoztatva a különböző eladások megrendezése alkalmával.

A lelkésznek azonban a gyülekezeten kívül is voltak munkái, elfoglaltságai.

Egyházi részről: az őrségi egyházmegyében volt körlelkész, számvevő, pénztárnok, tanácsbíró, és végül 10 évig esperes. Az egyházkerületben mint egyház- megyei képviselő, kerületi számvevő, kerületi tanácsbíró, a lelkész- és teológiai magántanári képesítő bizottság tagja, mint gimnáziumi vizsgabiztos szerepelt, és még felsőbb fórumon tagja volt az egyetemes énekügyi bizottságnak és a legutóbbi országos törvényhozó zsinatnak.

De egyházi irodalmi téren is több irányban működött. írt számos cikket a Dunántúl Protestáns Lapba, különösen fiatalabb korában. írt pályadíjnyertes Konfirmációi Kátét. Középiskolai használatra: Bibliaismertetést, Egyháztörténetet, Hit- és Erkölcstant. Jelentek meg: Bibliamagyarázatok, Templomi közönséges alkalmi beszédek, Beszédek az első világháború idejéből, Temetési beszédek és ünnepélyes alkalmakra írt egy-egy beszéd imákkal.

város és a Tisza-szabályozás mérnöke, 1875-től haláláig a Marcalvölgyi vízitársulat mérnöke volt, közben 10 évig Pápa város mérnöki tisztét is betöltötte. PH 1910. december 31.3.

62 Fülöp Vilma 1926-tól 1942-ig Szentgyörgyvölgyén, majd 1942-től 1948. június 15-ig, az államosításig Ispánkon tanított. DREL1.12. u. Szentgyörgyvölgye. 3. PATAKY 1990.161,182. PATAKY1992. 362,404.

63 Barsi Miklósné Fülöp Erzsébet 1926-1942 között tanított Körmenden. Távoztával a II. tanítói állás 1942. december 31-én megszűnt. DREL II. 197. a. 1927.6. PATAKY 1993.436.-537-