Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

amikor ezt is, azt is megkísérli az ember, egy darabig folytatja, aztán a részvétlenség miatt abba kell hagyni. Igen nehéz dolog vetni aratás nélkül. A sikertelenség ellenére sem veszíteni el szolgálatkészségünket. Erőt nyerni, megvigasztaltatni az Ige szavaiból, hogy más a vető és más az arató. Elkeserítő, hogy sokszor éppen abban gáncsolnak el a legjobban, amiben a legtisztább szándékkal a legjobbat akartam. Ilyen körülmények között lélekben nem egyszer visszasírtam a hitoktatói állapotomat. Amikor így látom és érzem a helyzetet, megengedem, hogy elfogultság is lehet bennem, meg hogy sok vonatkozásban bennem lehet a hiba. Valószínűen találó például két volt professzoromnak egykori megállapítása, hogy ambícióhiányban szenvedek, s nyert talentumaimat nem használom fel eléggé. Viszont lelkésztársaim megállapítása szerint érzékeny, hízelkedni nem tudó, nyersességig őszinte természetű vagyok. Lelkésztársaim iránt előzékeny, kartár- sias, segítésre kész vagyok megállapításuk szerint.

Irodalmi tevékenységet nem fejtek ki, csupán egyházmegyei belmissziói lapunkban, az Őrségben jelent meg néhány cikkem. Egyházmegyei tisztségek közül előbb a körlelkészit viseltem e tisztség megszüntetéséig, ma pedig az egyházmegye lelkészi számvevője és egyik tanácsbírája vagyok. A számvevői munkakörben állítólag olyan szakszerű tevékenységet fejtettem ki (különösen az úgynevezett közegyházi járulékoknak egyes egyházközségek közötti igazságos, illetve szociális elosztása körül), valamint pénzügyi és gazdasági vonatkozású néhány dolgozatom az egyházmegyei lelkészértekezlet előtt annyira megnyerte az értekezlet tetszését, hogy ezek következtében valakik reám is felhívták a figyelmet az ORJÓ vezetői állásának betöltésével kapcsolatban, amennyiben mostani vezető nyugalomba menne. E vonatkozásban tényleg részesültem érdeklődő megkeresésben.

Egyházi szakmunkákat olvasgatok, legutóbb dr. Kovács J. István „A keresz- tyénség és a társadalmi kérdések” című munkáját tanulmányoztam át.33 Most dr. Imre Lajos „Kathechetikája” kerül sorra.34

A szorosabban vett gyülekezeti lelkészi, valamint fiú- és leányifjúsági, továbbá szórványbeli és ottani hitoktatói (12 szórványközség 30 lélekkel) munkán kívül a múltban annak megszüntetéséig tevékenyen részt vettem a helyi Polgári Lövészegylet életében mint annak irányítója. Elismerő oklevelet is kaptam érte a

33 Kováts J. (János) István 1880. november 20-án született Kisteleken (Csongrád m). Középiskoláit Budapesten végezte, majd ugyanott jogot tanult. Katolikusnak született, 1904-ben tért át reformátusnak, ekkor beiratkozott a budapesti teológiai akadémiára. Edinburghban is tanult. Hitoktató lelkész volt Budapesten, majd Szatmáron lelkész lett. 1904-től a budapesti teológiai akadémián rendes tanárként, 1920-1922 között nemzetgyűlési képviselőként működött. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagja, a Kálvinista Szemle szerkesztője és főszerkesztője is volt. 1965-ben hunyt el Budapesten. A keresztyénség és a társadalmi kérdések című munkája 1933-ban jelent meg Budapesten. VIDOR 1921. 80-82. ZOVÁNYI1977. 342-343. Önéletrajza megjelent 2006-ban Egy élet prédikációja címen. KOVÁCS J. 2006.

34 Imre Lajos 1888. november 4-én született Hódmezővásárhelyen. Születése helyén végezte középiskolai, majd Kolozsvárott teológiai tanulmányait. Külföldön is tanult (Aberdeen, Heidelberg). Hazatérte után Kolozsvárott hitoktató, Marosvásárhelyen káplán, majd Kolozsvárott lelkész lett, 1921-től Kolozsvárott teológiai tanár. 1949-ben nyugalomba vonult. 1974. március 8-án hunyt el. Katechetika című munkája 1942-ben jelent meg Budapesten. DÁVID 1973. 435-445. ZOVÁNYI 1977. 274-275.-525-