Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

lelkésznek tanultam, hát lelkészi állást foglaljak el. Édesapámmal együtt nagyon óhajtották, hogy a meghívást elfogadjam. Nem tehettem ellenükre. Úgy éreztem, hogy az ő taníttatásomkor! erőfeszítéseikért a többiek mellett ezzel is tartozom nekik. (Nem felrovás ez számukra, az Isten áldja meg őket, hiszen ők előnyömet és előmenetelemet vélték általa.) Nehéz szívvel döntöttem. Mintha csak meg- éreztem volna, hogy mi várakozik itt reám.

1927. október 9-én Hodossy Lajos kercai lelkész, egyházmegyei jegyző iktatott be ezen állásomba. Kaptam egy gyülekezetét, melynek valamennyi épülete: pap és tanítói lakás, iskola, melléképületek mindkét helyen már jó ideje újonnan építésre vártak az egyetlen templom kivételével. Persze meghívásomkor mindenre ígéretet kaptam, mint magától értetődő dologra. De azért 4 év telt el, amíg a lelkészlak építése elkezdődött, holott annyira nedves lakás volt, hogy az egyik nem használt szobában a padlóhasadék közé hullott búzaszem kikelt, felnőtt, és kalászt hozott. És 11 év telt el, amíg a főbíróilag bezáratásra ítélt iskola építése elkezdődött. Addig pedig ravasznál ravaszabb kifogások és elodázások fegyvertárát vonultatták fel, s lett mindennek oka az új pap, akinek semmi se jó úgy, ahogy a réginek jó volt. Igaz, kicsi, szórványaival együtt is csak 730 lelkes a gyülekezet. Anyagiakban sem dúskálkodik. 3600 pengő a hívek összes állami egyenes adója

1942-re. De mindez nem volna baj, csak megértőbbek, jobb lelkűek és hívőbbek volnának! Ne élne bennük túlságosan az önzés, és ne vezetné őket a ravaszság! Bűntudatos alázattal ismerem be, hogy hitvány és rossz szolga vagyok, aki annyit se munkálkodom, amennyiben Isten tehetséget adott, de azért állítom, hogy tévedett az az egyházi férfiúnk, aki azt mondotta, hogy nincs rossz gyülekezet, csak rossz pap van. Ha neki jutott volna osztályrészéül az én eddigi 16 évemet itt eltölteni, úgy azt hiszem, revideálná meggyőződését, és elismerné, hogy rossz gyülekezet is van, vagy pedig még ő is kénytelen volna saját magát is a rossz papok közé sorolni. Nem az én megállapításom, hogy egyházmegyénk legkevésbé jólelkű gyülekezete az enyém. Esperesi megállapítás, hogy még az én idejövetelem előtti negyed század alatt ennek a gyülekezetnek egymagának több bírósági és peres ügye volt hivatalnokaival és az egyházközség részeinek egymás között, mint az összes többi gyülekezeteknek együttvéve. Hogy az a hivatalnok volna kedvükre való, akinek nem kellene fizetniök, de az fizetne nekik. Jellemző, hogy díjlevelükben 4 holdasra nagyítják fel azt a kaszálót, ami a kataszter szerint 2 hold 924 öl, és 44 holdra az ossz javadalmat, ami a kataszter szerint 27 hold és 21 öl. Díjlevél szerint a lelkésznek 32 köbméter tűzifa jár évente. A mérnöki és erdőhivatalok a köbméterben kifejezett tűzifa mennyiséget hivatalos megállapítás szerint többnek minősítik az erdei méternél, amely 130-140 centiméter magas szokott lenni. A gyülekezet ennek dacára is a 32 köbméter tűzifa fejében 28 erdei métert szolgáltat ki úgy ravaszkodván, hogy a köbméter magassága csak egy méter, tehát a fölötte levő 30-40 centit külön összeszámolva le kell vonni. S még magát tartja nagylelkűnek, hogy nem 40 centit, tehát 9 métert, hanem csak 4 métert von le. Volt olyan gondnokom, aki a konvenciószedéskor ő maga semmit sem adott, hanem a többi atyafiaknál mért annyival bővebben, hogy így az ő része is befolyt. Volt olyan presbiterem, aki kiszámította, hogy 10 év alatt mennyit fizetett az-523-