Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye gimnázium VI. osztályából. Bizony ekkor két hármast is kaptam: görögből meg számtanból. A többi tárgyból kettesem lett, de hittanból meg történelemből dr. Szűcs Dezső tanár úr megdicsért. Mint hadapród-jelölt őrmester indultam front mögötti szolgálat után a rajvonalba, s 3 hónapig teljesítettem rajvonal szolgála­tot, mígnem 1916. szeptember 30-án Brzezány előtt a Bruszilov-féle' orosz of- fenzíva utolsó erőfeszítései alkalmával ezredem bekeríttetvén, vele együtt fog­ságba kerültem a kombinált 310. honvéd gyalog ezred I. zászlóalj I. századával. Megelőzőleg volt részem visszavonulásban is, orosz támadásban is, részünkről való ellentámadásban is. Bronz vitézségi érmet is kaptam, de fel voltam terjeszt­ve nagyezüstre is, és pedig rangsorban előbb, mint az a zászlós bajtársam, aki meg is kapta, én azonban fogságba kerülvén nem kaptam meg. (O nem került fogságba.) Hadifogságom alatt főképp németül tanultam. Különféle tanfolyama­ink voltak. Nagyon rossz helyzetem se volt, de dicsekedni sem lehet vele. Olyan előhaladást értem el a németben, hogy amikor hazajöttem, egészen jól, folyéko­nyan tudtam beszélni. Azóta hiányzik a gyakorlat. Internált igazolást szerezve, azzal szöktem Kazán -Szentpétervár - Orsán keresztül haza. 1918. júliusában már kitöltöttem a vesztegzárat is, és aratás idején láttam viszont Hazámat és Szülőföldemet. Leigazolásom megtörténvén 2 havi szabadságot kapván, s éppen felszereltek már, hogy induljak az olasz frontra, amikor kitört az őszirózsás for­radalom, és hazajöttem Kolozsvárról Oriszentpéterre, s a kommunizmus alatt édesapám kis gazdaságában dolgozgattam. A kommün bukása után a nemzeti hadseregben teljesítettem néhány hónapig szolgálatot Felsőőrött. Megelőzőleg azonban tanfolyamokon Pápán a VII. és VIII. osztályokat végeztem el, majd 1919. március hóban érettségi vizsgát tettem fele jeles, fele jó eredménnyel. Ekkor lettem katona, és tanulmányaim folytatásában pauzáltam egy évig. 1920 márciu­sában iratkoztam aztán be a pápai református teológiára. 1923. szeptemberben absolváltam, szeptember 4-én az I. lelkészképesítőt jeles, 1924. szeptember 2-án a II. lelkészképesítőt jó eredménnyel letettem. Első lelkészképesítőm után azonnal kinevezést kaptam a szombathelyi kü­lönböző fokú iskolák önálló hitoktató lelkészi állására. Elemi iparostanonc, pol­gári, reál, kereskedelmi, gimnáziumi fiú és leányiskolákból, MÁV műhelyből tevődtek össze tanítványaim 28-30 heti óraszámmal. Meglehetősen sok és ter­hes volt a munkám, mégis szerettem, mert ha a munkámat becsülettel elvégez­tem, igazgatóim és a tanártársak részéről megértést és készséges segítést kap­tam, tanítványaimmal pedig rendelkeztem. Senki sem éreztette velem, hogy tőle kapom kenyeremet. Senki részéről nem voltam ok- és jogtalan megaláztatásnak kitéve. Nehezen is fogadtam el a kerkanémetfalui református gyülekezet egyhan­gú meghívását 1927 őszére. A döntő az volt a mérleg serpenyőjén, hogy szülőim, kivált édesanyám - egyszerű falusi asszony - azt az álláspontot vallotta, hogy 32 32 Bruszilov, Alekszej Alekszejevics (1853-1926): katonatiszt, a cári hadsereg tábornoka az I. vi­lágháború idején. Újszerű taktikai eljárásai sikeres harctéri parancsnokká tették. 1916-ban Bukovi­nában és Galíciában eredményes offenzívát intézett az osztrák-magyar és német haderő ellen. Ez volt az I. világháború egyetlen nagy és sikeres orosz támadása. 1920-ban a Vörös Hadsereg kötelékébe lépett, adminisztratív feladatokat látott el.-522-

Next

/
Thumbnails
Contents