Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

KERKANÉMETFALU

Kovács Elek lelkész

A gyülekezetben ma, 1943-ban szolgáló lelkipásztor Kovács Elek. 1897. május

15-én születtem Őriszentpéteren, Vas megyében, mostani szolgálati helyemtől 11 kilométerre. Fájdalom, egyes gyermek vagyok. Ugyanott végeztem 6 elemi osztályt, Tóth Ferenc,30 majd Szikszay Ödön31 voltak a tanítóim. Ezután egy esztendeig cseregyerekként német nyelvet tanulni Királyfalván tartózkodtam (Szent- gotthárd és Fürstenfeld között) áldott második szülőim, Leitgeb Ferencék házánál, akiknek Franci fia meg magyarul tanult az én szülőim házánál. Kedves németnyelvű magyar család 4 fiúval és 2 leánnyal, nagybácsival és nagyanyával. Ha ott tartózkodásom alatt nem sokra vittem is a német nyelvben, de a nyert nyelvi készség igen nagy előnyömre szolgált a középiskolában úgy, hogy különösebb megerőltetés nélkül foglalhattam helyet az osztály „első németjei” között. A pápai református főgimnázium I. osztályába kiváltképpen akkori helyettes lelkészünk, Kátay István és tanítónk, Szikszay Ödön ösztönzésére íratott be édesapám, Kovács Sándor. Bizony nehezen volt rávehető, mert nagyon félt az anyagi nehézségektől. Szegény takácsmester volt egy kis házikóval és egy hold földdel. Édesanyám, Szabó Eszter még akkor nem kapta ki szülői örökségét, csak később, tanulóéveim alatt. Sokszor virradt meg drága apám a szövőszékben, amikor össze kellett kalapálnia a konviktusi díjat, vagy az egyébre szükségeset. Valóban elmondható róluk, hogy szegénységükből taníttattak.

De sokat köszönhetek az Alma Maternek is. Amíg rendes tanuló lehettem, mindig tandíjmentes voltam. 40-60 korona köztartási segélyt is kaptam. Alapítványok kamataiban is részesültem, kölcsöntankönyveket is kaptam. Eléggé jó bizonyítványaim voltak. Az I-V. osztályban két kettesemnél több sose volt, de színjeles is voltam. Különösen kitűntem a testgyakorlásban. Ez bizonyára azzal is magyarázható, hogy osztálytársaim túlnyomó részénél idősebb voltam. Valahány versenyben indultam - még magasabb osztályúak között is szertornában, rövid és középtávú futásban, ugrásban, korcsolyázásban mindig első díjat nyertem, csupán egy alkalommal szorultam a II. helyre 500 méteres korcsolyázásban. Sok érmet és jutalmat nyertem. 1915 nyarán egy időben és egy helyen, Szentgott- hárdon találtattunk alkalmasnak katonai szolgálatra a német cseretestvéremmel, Leitgeb Francival. Mint 18-as honvéd önkéntes tettem Karánsebesen tiszti (tartalékos) vizsgát. Ekkor mint magyar fiút, átcseréltek a kolozsvári 21. honvéd gyalog ezredhez. A 2120/4-es menetszázaddal indultam Nagyszebenből a galíciai frontra 1916 áprilisában. Megelőzően azonban egy hónap mezőgazdasági szabadságot kapott a menetszázadom, s én ez idő alatt magánvizsgát tettem Pápán a

30 Tóth Ferenc 1902-ben került a külső-somogyi egyházmegyei Csepelyről Őriszentpéterre, ahol 1908-ig tanított. 1908-ban megromlott egészségi állapota miatt visszavonult. DRELII. 197. a. 1902. 5, 23.1909. 4. PATAKY 1990.1176. PATAKY 1992.378.

31 Szikszay Ödön 1909-1924 között tanított Oriszentpéteren. Váratlan haláláról Szűcs László esperes is megemlékezik 1925. évi esperesi jelentésében. DREL II. 197. a. 1909. 5 (Szikszay Zoltán!). 1924/25.18,23. PATAKY 1990.176. PATAKY 1992.378.-521-