Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

jutott. Mégis a kötelező tanulmányokat elvégeztem, s zenéből és énekből is vittem annyira, hogy nem kellett félnem a megbukástól.

A sikeres különbözeti és osztályvizsga után a pápai magyar királyi elemi népiskolai tanítóképző intézetben 1932. június 22-én népiskolai tanítói oklevelet kaptam. Soha még úgy meg nem dicsértek vizsgáért, mint az után a képesítői vizsga után. Pedig jó rendű oklevelemben egy elégséges osztályzat is van: zenéből.

Az 1932. évben sokat betegeskedtem. Év elején tüdőcsúcshuruttal mentem haza meghízni. Közben egy diákszerelmi csalódáson is átestem. Február 25-én meghalt édesapám. A képesítő vizsgák előtt állandóan hőemelkedésem volt. Elgyengített a sok tanulás.

A nyár folyamán aztán lassanként rendbe jöttem. Pethő Antal lelkipásztorom

1932. augusztus hónapjára kirendeltetett maga mellé segédlelkésznek.

A teológián a IV. évet anyagi gond nélkül végeztem, mert mint dispensator ingyen étkeztem, 1933. március 1-től pedig mint főiskolai szénior és pápai segédlelkész működtem 1933. október 11-ig.

Első lelkészképesítő vizsgát Pápán 1933. szeptember 6-án tettem.

Utána hamarosan tanulmányútra mehettem a holland reformátusok áldozat- készségéből.

1933. október 25-én indultam el, s 27-én érkeztem meg Kampenbe. Két iskolaévben voltam a Teologische School von „De gereformerde kerken in Nederland” te Kämpen hallgatója. Az első félévben kiírtam és megtanultam 5000 szót. Azután kezdtem beszélni, s lassankint az előadásokat is megértettem. Részt vettem a diákélet örömeiben. Csodálkozva láttam, hogy a holland diákoknak milyen nagyszerű könyvtáruk van. A nyári szünidőben bejártam az ország nagy részét, minden két hétben más-más családnál voltam. Legkedvesebb emlékeim P. Jasperse orvoshoz10 fűződnek. Leidenben lakott.

A második iskolai évben állandóan gyomorfekéllyel kezeltek. Nem feküdtem, előadásokra jártam. 1934. december 22-től 1935. január 7-ig Németországban voltam német diáktársaim vendége Osterwald és Hoogstede falvacskákban.

Vizsgázni Kampenben nem kellett, csak a második év vége felé kellett egyszer prédikálni. 1935. május 18-án prédikáltam T. Hoekstra professzor és az ifjúság előtt. Ezenkívül tartottam még egy előadást június 14-én a politik-sociale clubban den Hartogh professor11 előtt a magyar politikáról.

1935. június 21-én indultam haza, 25-én érkeztem meg édesanyámékhoz.

Hollandiában az előadások látogatása mellett megnéztem a gyülekezeti élet minden munkáját.

Tanbeli újdonságként a saját körünkben való szuverenitás kiemelését és a kegyelemszövetség kihangsúlyozását jegyeztem meg.

10 Jasperse leideni orvos a Kampenben tanuló magyar diákok támogatója volt. A karácsonyi szünidőben gondoskodott ellátásukról, a húsvéti szünidőben pedig ő maga látta őket vendégül. Autóján beutazta velük Hollandiát, megmutatta nekik az ország szépségeit. DPL 1936.149.1938.35.

11 Hartogh, Gerrit Marinus den (1899-1959): holland teológus. Apja Arie den Hartogh lelkész volt. Az amszterdami Vrije Universiteit intézményében jogot, majd teológiát tanult. 1934-től haláláig a kampeni egyetemen, az egyháztörténeti tanszéken tanított. DPL 1939.80.-511-