Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

Idehaza mint állás nélküli segédlelkész készültem a második lelkészképesítő vizsgára. Az állítólagos gyomorfekélyem miatt rettenetesen szenvedtem. Végre is

1935. augusztus 20-án átfúródott gennyes vakbelemet kioperálták Zalaegerszegen. Közben mellhártyagyulladást is kaptam, úgyhogy a vizsgán nem tudtam megjelenni szeptember 11-én.

Itthon voltam 1936. január 29-ig. Ekkor Medgyasszay Vince püspök úr rendeletére Kőszegre utaztam missziói segédlelkésznek. Onnét mentem el Pápára az

1936. február 18-i vizsgára. Végre a második lelkészképesítő vizsgáról szóló bizonyítványt is megkaptam.

Kőszegen nagyon kedves munkaköröm volt. A kis lélekszámú fiókegyházban a hivatalos munkám nem kötött le nagyon. A híveket hamarosan végiglátogattam. Teljes szívvel élhettem a vallásoktatásnak. A tankönyveket az első évben tanítványaimmal együtt alaposan megtanultam, a második évben még egyszer átvettem.

A hivatalosan előírt tankönyveket használtam két évig, de aztán a középiskola IV. osztályában a Heidelbergi Kátét, a VIII. osztályban a Második Helvét Hitvallást tanítottam esperes úr hallgatólagos beleegyezésével.

Az evangélikus leánygimnáziumban és a szent domonkosrendi nővérek polgári leányiskolájában s tanítónőképzőjében Soli Deo Gloria kollégiumokat szerveztem. Legkedvesebb kőszegi emlékeim közé tartoznak a kollégiumi órák. A Jelenések könyvét, János evangéliumát, Márk evangéliumát és a Cselekedetek könyvét magyaráztam végig. Egyik növendékem egy országos Soli Deo Gloria bibliaismereti versenyen III. díjat nyert. Az egyházi énekeket egyedül énekeltettem minden növendékemmel. Hamarosan megállapítottam, hogy tanítványaim többet tudnak, mint a más intézetekből Kőszegre jövők. Növendékeimet nagyon szerettem. Közülük való feleségem is, aki azonban a tanítóképző IV. és V. évfolyamát már Kecskeméten végezte.

A gyülekezetben az Apostoli Hitvallást, a Tízparancsolatot, a Hegyi beszédet s a Jelenések könyvét magyaráztam. Akadtak hívek, akik saját szavaik szerint úgy várták a következő prédikációt, mint az újságban a regény folytatását. De akik nem jártak rendszeresen templomba, azok nem értették meg. Ezt meg is üzenték. Nagyon kellemetlenül érintett. Aztán néhányszor „gramofonoztam”, más beszédeit mondtam fel. De ez lustaságra vezetett. Bántott a lelkiismeretem is miatta. Aztán hollandról fordítottam, dolgoztam át beszédeket. Szerettem a sorozatos prédikációkat. Megtettem azt is, hogy bibliai iskolai anyagot alakítottam át. Ezt megértette mindenki. De ezt meg kevésnek találtam. Néha szégyenkezve jöttem le a szószékről. Pedig talán ezek a beszédek voltak a legjobbak a gyülekezet számára.

Kőszegen is kijutott a szenvedésből. 1937. február 8-án sérvvel operáltak. Néhányszor tüszős mandulagyulladásom is volt.

Közben nyugodtam vártam azt az időt, amikor valahol üresedés lesz, hogy rendes lelkipásztor lehessek. 1940-ben Pethő Antalt Körmendre hívták meg. 1940. január 1-én Barabásszegen bemutatkozó szolgálatot végeztem, jóllehet ismertek már. Ugyanakkor eskettem a kisebbik öcsémet is. Senkihez nem mentem el, senkinek a szavazatát vagy támogatását nem kértem. Emiatt egyesek meg-512-