Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

(akkor már győri lelkésszel) együtt kerületi missziói lelkészi szolgálatot végeztek - vasárnaponként gyülekezetről-gyülekezetre járva - , hazajöttével elmondott szavaiban kifejezést nyert tapasztalatai, meglátásai, tervei és törekvései újból jótékonyan felkavarták lelkemet. (!) Az Úr Isten kegyelméből akkor ébredező, de inkább csak vajúdó missziói törekvések személyes behatás folytán úgy hatottak reám, hogy ma, amikor már 18 éve múlt, hogy a pápai főiskola kapuján mint segédlelkész kiléptem, amikor a lelkészi pálya elnéptelenedéséről fent és alant egyaránt komolyan tárgyalnak, bár mint egyházkerületünk egy különleges összetételű - falusi, gyári munkás - gyülekezet lelkipásztora vagyok 15 év óta szerény kenyéren, hogy ha ma újra pályát kellene választanom: református lelkipásztor lennék.

Rossz diák nem voltam, nemcsak bizonyítványom és oklevelem bizonyítja, de tanúi ennek ma élő tanáraim is. így állott be életemben az a változás, hogy teológus időm harmadik évét Debrecenben töltöttem. Ide a Balthazár Amerikai Alapítvány165 stipendista diákjaként kerültem. Úgy tudom, hogy az új hazába szakadt magyar reformátusok kívánsága volt, hogy az adományaikból létesített fenti alap minden teológiai akadémiáról fogadjon egy-egy diákot. így kerültem Pápáról Debrecenbe. Itt engem csalódás ért. Azt láttam meg, hogy az egyetemi oktatásnál a teljesen hiányzó nevelés, a tanári közvetlen behatás nélkül nem előnyére, hanem csak hátrányára van lelkészképzésünknek. Egynéhányszor erről dr. Erdős Károly,166 akkor lelkészképző intézeti igazgató és egyetlen tanárával e dologról beszélgettem, de ő annyira jó debreceni volt, hogy nekem természetesen nem adott igazat. Igaz, hogy tőle fogadj istenképp már előre megkaptam, mikor Debrecenbe érkeztem: a magyar diáknak nem szokása a vagabundálás. A debreceni egyetem hittudományi karára 1923. október 4-én vettek fel. Vagy másfélszáz számú tömeg teológusból az előadást legjobb esetben 30-40 látogatta. Igen kevés kollokvált. Lelki irányítás és vezetés nélkül élte életét, ahogyan a fiatalember sokszor másutt is éli kirívóan. De volt egy kis mag, amelyik komolyan gondolt hivatására. Ebbe kerültem Józan László volt pesti teológus évfolyamtársammal,167 ki lakótársam is volt, s hasonló módon és címen jutott velem együtt Deb166 Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület püspöke 1922 nyarán utazott az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott gyülekezeteket látogasson, pénzt gyűjtsön a debreceni kollégium anyagi biztonságának megteremtéséhez. Útja sikerrel járt, a debreceni kollégium jelentős adósságállománya kifizetésre került, a maradék összegből pedig örök alapítványt hoztak létre, melynek neve: Dr. Baltazár Dezső - amerikai alapítvány. RADICS 1997.7-8,195-204.

168 Erdős Károly Újsóvén (Bács-Bodrog vm.) született 1887-ben. Debrecenben tanult, ahol 1909- től szénior lett. 1910-ben külföldre ment, két évet Berlinben, Zürichben, Cambridge-ben tanult. Ezután Debrecenben lett magántanár, 1914-től a lelkészképző intézet tanára. A Debreceni Protestáns Lap, majd a Lelkészegyesület című folyóiratot szerkesztette. A Debreceni Tudományegyetemen az Újszövetségi Tudományok Szemináriuma igazgatója volt 1929-1950 között, 1945-ben az Újszövetségi teológia szakelőadója, rövidebb ideig helyettes igazgató az Etikai Szemináriumban, a Rendszeres Teológiai Szemináriumban, az Egyháztörténelmi Szemináriumban. 1971-ben hunyt el Debrecenben. ZOVÁNY11977.180. MUDRÁK 2010.123-126.

167 Józan László 1900-ban született Katádfán (Baranya vm.). Teológiai tanulmányait 1921-ban kezdte a budapesti teológián. Kápláni szolgálatot végzett 1924-től Kiskunhalason, 1925-től Szalk- szentmártonban, 1926-tól Budapesten, all. kerületben. 1927-1950 között Alcsúton, 1950-től 1959-ig Biharugrán szolgált lelkészként. 1959. októberben Gyomára költözött, ahol még abban az évben-442-