Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

fűtő Székesfehérváron. A családi birtokból egyedül a ház maradt meg nagy adóssággal, melyet Péter testvérünk javára Jánossal tehetség szerint közösen fizettünk. Fia és leánya középiskolai tanulók átlagos jó bizonyítvánnyal. Másik bátyám, János jelenleg csopaki lelkipásztor. József öcsém székesfehérvári tanító.13' Szüleim Jánosnál élnek mintegy 12 év óta, s reájuk nem tudok mást mondani: áldja meg őket a jó Isten!

E külső adatok felsorolása után kötelességemnek érzem, hogy röviden számot adjak azokról a kérdésekről, amelyek 15 esztendős lelkészi, illetve segédlelkészi szolgálatom alatt foglalkoztattak.

1. Kezdettől fogva mindmáig mélyen éreztem és érzem, hogy a lelkipásztori élet és szolgálat mennyivel nagyobb és alaposabb felkészültséget követel, mint amilyennel elhagytam a teológiai akadémia termeit. Lehet részben, hogy ezt azért éreztem, hogy a nagyfokú más irányú elfoglaltság miatt a teológián mindig csak a kollokviumra készültünk, és nem az életre, s a hirtelen, néhány nap alatt megtanult stúdiumokat éppen olyan hirtelen el is felejtettem, mint amilyen hirtelen meg kellett tanulnom. Utólag visszatekintve különösen gyengének találtam a gyakorlati igehirdetésre való felkészülést. Ezen a téren talán akkor volna elég az, amit a teológia ad, ha mindegyik segédlelkész egy-egy kiváló igehirdető mellé kerülhetne az életben, akitől nemcsak a néha-néha hallott igehirdetésén keresztül, de egyébként is, az ige mellett és azzal kapcsolatos beszélgetéseikben kapna gondolatokat, sőt szinte együtt készülnének az igehirdetésre. S mert ez a lehetőség csak nagyon keveseknek adatik meg a segédlelkészek közül, lévén nagy részük fáradt, öreg lelkész mellett, én nemcsak az alaposabb felkészülést tartom fontosnak, és nemcsak azt, hogy legalább 2-3 hónapra minden segédlelkésznek megadassák az alkalom egy jobb és szélesebb körben lefoglalt igehirdető mellett való szolgálatra, hanem a lelkipásztori szolgálati idő megrövidítését is. Tisztelet adassák mindeneknek, és semmi sem áll távolabb tőlem, mint az idősebb nemzedék tisztelet nélkül való bírálgatása, de az az érzésem, hogy ha a segédlelkészi szolgálatot nem agyonfáradt s nagyon sokszor betegeskedő, pihenés után joggal kívánkozó öregek mellett, hanem mindenkor szolgálatkész és tetterős lelkipásztorok mellett végezhetné a segédlelkész, egyetemes egyházunk óriási hasznát látná annak. Magam részéről hálával gondolok arra, hogy annak idején bibliakörök tartására kényszeríttettem, mert mint szoktam mondani: heti két bibliaórán három télen keresztül többet tanultam az életre, mint négy éven keresztül, az eletre.

2. Mint baranyai lelkipásztort sokszor foglalkoztatott az addig általam nem ismert párbérrendszer137 138 139 kérdése is. Úgy tudom, hogy ez a rendszer megvan még Somogybán is és más egyházmegyékben is. Kezdettől fogva nemcsak megalázó137 Németh József gyönki tanítót 1940-ben választották meg Székesfehérvárra a református elemi iskolába. Egyetemes Névtár. 1941.110. DPL1940.56.

138 A mondat vége inkább így kéne, hogy hangozzon: a teológián.

139 A párbér (lecticale) páronként szedett egyházközségi adó volt a lelkész ellátása céljából, mely (ellentétben a stóladíjjal) minden ellenszolgáltatás nélkül is járt a lelkésznek. Ez a gyakorlat a katolikus egyházban volt általános, de sokhelyütt a protestáns gyülekezetek is alkalmazták.-431-