Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

SÁRKERESZTES Németh Lajos lelkész

Születtem Sáregresen, Fejér megyében 1906. március 31-én. Édesapám István, édesanyám Katona Zsófia. Szegény földművelő emberek, kik mintegy 8-10 magyar hold földdel s házzal rendelkeztek akkor, amikor tanítónőnk, Pintér Jolán kérésére és rábeszélésére szabadságra hazatért édesapánk 1916 telén nehezen beleegyezett abba, hogy János testvéremmel megkezdjük gimnáziumi tanulmányainkat. Édesapám vállalkozó természetű ember volt. Megtapasztalta a jóformán semmiből való kezdést, a szegény magyar földművelő ember kemény harcát az élettel és az életért. Fentebbírt vagyonának mintegy 9/10 része szerzemény. Kilenc éves korától félárva. Édesapja nem érte meg a 40 esztendőt, és édesanyám édesapja sem. Ezért minden vágyuk és törekvésük arra irányul, hogy nékünk, gyermekeiknek könnyebb legyen az élet. Földeket bérelnek, felesben, egyébként is. Két társsal cséplőgépet vesz hosszú törlesztésre. Cserélgeti állatait, próbál. Amikor azonban tanítónőnk megemlíti előtte, hogy taníttatni kellene bennünket, nem mert egyszerre igent mondani, nem annyira a költségektől való húzódozás miatt (sajátjával együtt mintegy 30 holdon gazdálkodik már), mint inkább attól való félelmében, hogy hátha ez az újfajta vállalkozás nem sikerül!? Nem tudhatta még akkor, hogy Isten úgy akarta, hogy minden, amit évtizedek szorgalmával s egyéb vállalkozásaival szerzett, mire leérettségizünk, semmivé váljék, és éppen ez az ismeretlen, új és félelmetes vállalkozás, a mi tanulásunk sikerüljön. Aggodalmaihoz hozzájárul, hogy falunkból, paraszti sorból emberemlékezet óta ketten indultak el a középiskolába, s mindkettő felhagyott a tanulással, hazatért. A mi tipikusan maradi gondolkozású falunkból még iparos és kereskedő sem igen akadt! Magántanulók lettünk. 1917. február 12-én érkeztek meg a könyvek, s János testvérem, ki már a hat elemi után félévet szünetelt, s én, ki félévig már az ötödik osztályba jártam, megkezdtük a nagy vállalkozást Tóth Sándor akkori sáregresi, most baracskai lelkipásztor136 keze alatt mint a gyönki gimnázium magántanulói. Június 12-én vizsgáztunk, nem várt, fele jeles, fele jó eredménnyel. A négy osztályt - a másodiktól kezdve már mint rendes tanulók - ugyancsak Gyönkön végeztük. A felső osztályokat Pápán, a kollégiumban. Nem voltam a legjobb tanulók közül való. János testvérem a kitartásban, s így a bizonyítványban is állandóan lehagyott. Volt idő, amikor bizonyítványainkban óriási különbség volt. János állandóan a jelesek között szerepelt, én negyediktől kezdve vegyes hármas bizonyítványt kaptam. Hetedikben azonban kétszeres munkával ismét jó rendű lettem. így is érettségiztem 1934-ben. Mert édesapánk egy sze- * 8

u6 Tóth Sándor 1884. augusztus 29-én született Móron (Fejér vm.). Tanulmányait Pápán végezte. Az első lelkészképesítő vizsgát 1907-ben, a másodikat 1909-ben tette le. Az 1911 májusában Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1910-1920 között Sáregresen, 1920-1949 között Baracskán szolgált. 1951-ben hunyt el. DREL 1.1. a. 1911. máj. közgy. 6. DREL I. 6. f. I. lelkészképesítő vizsgálati jegyzőkönyv. 16/1907. II. lelkészképesítő vizsgálati jegyzőkönyv. 17/1909. TtREL I.

8. d. 10. Sáregres. 35. Egyetemes Névtár. 1912. 107.1913-15. 75. 1930-32. 47.1935. 58. 1941. 67. SEBESTYÉN 1928.187. VÁRADY1994.247.-429-