Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

gyülekezet választotta el egyhangú elhívással lelkészévé. Itt állását 1906. január 1-én foglalta el, és Boriban szolgált 1913. márciusig. Szolgálata első évében modern, új lelkészlakást, gazdasági épületeket és kerítéseket épített a gyülekezet. A lelkész agilitása folytán gyűjtés indult iskola és tanítólak építésére, amikor Boriból távozott, 16000 korona építési összeget, kidolgozott tervet, költségvetést hagyott hátra az építkezés végrehajtása céljából, és ez meg is történt az 1913. évben. 1913. márciusban egyhangú meghívás után foglalta el lelkészi állását Garamszentgyörgyön. Itt érte az 1914. évben bekövetkezett világháború. A világ- háborús évek viszontagságai meleg kapcsolatba hozták a templomot szerető hívekkel a bajaikban együtt érző lelkipásztort, és amikor az 1925. évben Isten intézkedése folytán el kellett hagynia ezen gyülekezetét, nehéz volt a válás a gyülekezet és a lelkipásztorra nézve is. Garamszentgyörgyön új iskolapadok, azután a háború után a templom renoválása kívül-belül, új tetőzet alá vétele és 2 új harang beszerzése hirdette a lelkipásztor buzgólkodását.

Mindjárt rendes lelkészkedése első évében, 1906-ban lelkészegyesületi jegyzővé és lelkészgyámoldai pénztári számvizsgálóvá, majd néhány rövid év alatt lelkészgyámoldai pénztárossá, egyházmegyei 1. jegyzővé és tanácsbíróvá választotta el lelkésztársainak és a gyülekezeteknek bizalma. Ezen megbízatásai folytán élénk munkásságot fejtett ki az egyházmegye életében.

A barsi egyházmegyének cseh megszállás alá jutása következtében a nem barsi születésű lelkésznek bizonytalanná vált helyzete az idegen uralom alatt, a hatósági intézkedések a lelkésszel szemben arra engedtek következtetni, hogy közel van a kiutasítás veszélye. Ilyen körülmények között nyílott lehetőség arra, hogy visszakerülhessen Magyarországba, a szülőföldre, a mezőfoldi egyházmegyébe, és ilyen körülmények között választotta el lelkipásztorává 1924. év októberében a balatonkenesei gyülekezet, ahol állását 1925. év február 15-én foglalta el. Gondterhes, nehéz volt itt az egyház helyzete. Különös isteni kegyelem munkája, hogy a nagy anyagi nehézségek közül kicsinyenként kibontakozott az egyház. Súlyos adósságokat, tartozásterheket fizetni kellett, és ugyanakkor az összes épületeket sürgősen javítani, tatarozni, hellyel-közzel a romokból újat teremteni. Amidőn már a legnagyobb nehézségek elhárultak, kezdődtek meg a nagyobb szabású építések. 1932-ben templomkerítés, körül gyalogjáró kiépítése 3500 pengő értékben. 1938. évben 2 tantermes iskola, a tanítólakás renoválása mintegy 14000 pengő költséggel és jelentős közmunkával. 1938-ban református napközi otthonos óvoda a legmodernebbül berendezve. Vízvezetékkel ellátva mintegy 20000 pengő költséggel, 1939-ben a lelkészlakás palával új tető alá vétele mintegy 3200 pengő költséggel. Ma, Istennek legyen hála, adóssága, kifizetetlen tartozása nincs az egyháznak.

A mezőfoldi egyházmegyében a következő tisztségekre választotta el a lelkészt a lelkésztársak és a gyülekezetek bizalma: 1928-ban körlelkésszé, 1930-ban közpénztárossá, 1932-ben egyházkerületi képviselővé, 1935-ben egyházmegyei tanácsbíróvá.-370-