Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

Pápára, hanem egyévi szünet után, 1920 őszén az ipolysági állami gimnáziumba mentem, itt is tettem érettségit 1926-ban. Az iskola magyar tannyelvű volt, és elég magas színvonalon állott, de a hitoktatásunk alig ért valamit. Többnyire evangélikus lelkész tanította nekünk is a hittant. Érettségi után a losonci teológiára iratkoztam be. Teológus éveim alatt kezdtem érdeklődni az ifjúsági munka iránt, és több ízben voltam konferenciákon Budapesten. így kerültem kapcsolatba kolozsvári teológusokkal is, aminek viszont az lett a következménye, hogy az 1929/30. tanév második félévét a kolozsvári teológián töltöttem. Itteni tartózkodásom és az erdélyi egyházi élettel való megismerkedésem maradandó hatást tett rám. Ugyancsak a teológus évek alatt ismerkedtem meg a csehszlovákiai protestantizmussal is, különösen az ifjúsági munkával és a csehtestvér egyházzal. Ezeknek a kapcsolatoknak is sokat köszönhetek. Mint a csehszlovák ifjúsági küldöttség magyar tagja részt vettem a világszövetség lengyelországi konferenciáján. A teológiai évek alatt alakult ki bennem az az elhatározás, hogy az ifjúsági munkába dolgozom bele magam.

Az első lelkészképesítő vizsgát 1930-ban tettem le jeles eredménnyel Losoncon, s utána Lévára neveztettem ki segédlelkésznek. Innen hamarosan Hont- füzesgyarmatra helyeztek át úgy, hogy 1930. október elsején innen vonultam be három hónapi katonai szolgálatra Prágába. Karácsonyra ismét elfoglaltam helyemet, s itt maradtam 1931. április 1-ig, amikor is Komáromba helyezett át a felsőbb hatóság. Itt munkálkodtam közel öt esztendeig. Innen mentem a második lelkészképesítő vizsgára 1932-ben, amit szintén jeles eredménnyel tettem le. Fő célom volt az ifjúság megnyerése Krisztus számára. Munkámat principálisom mindenben támogatta, és így az eredmény sem maradt el. Nagyobb lelki megmozdulás támadt az ifjúság között és a komoly, hívő ifjakból megalakult a Timótheus szövetség,“72 amely még ma is munkálkodik. E komáromi szolgálatom alatt ismerkedtem meg az úgy nevezett kiskoszmályi mozgalommal és Nehézy Károllyal.* 273 Ez a munka komoly bibliai jellegével megnyerte tetszésemet, és én

A Timótheus Szövetség Tóth Kálmán segédlelkész ifjúsági munkájának eredményeképpen jött létre. Először ifjúsági bibliakört szerveztek, amelynek tagjai részt vettek a vasárnapi iskola munkájában, onnan toborozták az új bibliakörösöket is. 1933-ban konferenciát tartottak Komáromban, ahol semmi másról nem volt szó, csak az Igéről. Itt fogalmazódott meg a bibliakörösök döntése: ,Az Igét visszük az ifjúsághoz minden kerülgetés és kertelés nélkül.’’ Megismerkedtek a kiskoszmályi mozgalommal, majd csatlakoztak hozzá. Kiskoszmályon nyári konferenciabarakkot építettek, majd ezt követte Komáromban a „Timótheus palota” felépítése. TÓTH 1942.37-41.

273 A kiskoszmályi mozgalom néven ismert lelki ébredést Nehézy Károly (1892-1964) marcelházi, majd kisújfalui lelkész indította el 1918-tól (életrajzát kötetünk tartalmazza). Igehirdetése nyomán híveiben szomjúság támadt az olvasás iránt, ezért esténként összejöttek tökéletesíteni olvasás- és írástudásukat, valamint számtani ismereteiket; férfi vonószenekar is alakult. 1928-ban indult a mozgalom gerincét képező árvaházi szolgálat: a bibliakör először helyben kezdett gondoskodni az árvákról, később Kiskoszmályon vettek egy uradalmi kastélyt, és az árvaház abba költözött át. Önálló anyaházban zajló diakonisszaképzés is megindult, majd sorra alakultak a fiókárvaházak Léván, Garammikolán (árvaházi gazdasággal együtt), Komáromban (az ottani Timótheus Szövetség csatlakozásával). 1931-ben létrejött a Béthel Egyesület, ami a kiskoszmályi mozgalom jogi képviseletét látta el. Kiskoszmály néven missziói folyóiratot is indítottak. Minderről részletesebben A kiskoszmályi árvaház története című kiadvány szól, amely 1932-ben jelent meg Párkányban a barsi református egyházmegye kiadásában. Emellett: TÓTH 1942. MARGIT 2006.17.-347-