Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye kapcsolatom. Év alig marad ki ezután konferencia nélkül, nem egy évben fordul elő két konferencia is. Lelkészi hivatás felé most fordulok tudatosan. Mint diák előtt vonzónak tűnik fel a vallástanári működés. (Később kikapcsolódik ez a speciális lelkipásztori hivatás, de 1940-ben az első szerelem hoz el Komáromba!) A Soli Deo Glóriával való kapcsolatom Budapest felé irányít, de Pápára kerülök Teológiai Akadémiára. A pápai évek alatt érdeklődésem a rendszeres teológiai tudomány felé fordul. Részt veszek a belmissziói munkában, gyülekezeti bibliakört vezetek, és a teológus ifjúság ilyen irányú munkájában is ott találnak. A személyes hitélet kérdései érdekelnek különösen. Ezért nem tudom elhanyagolni a bibliaköri munkát. A tudományos foglalkozás nem kenyerem. Mégis kikerülök a hollandiai szigorú református egyházak stipendiumával Kampenbe két iskolai évre. Hollandiában református keresztyénségem öntudatosítása megy végbe. A református kegyesség, életstílus fognak meg. A gyakorlatba átment elvek. Szinte még a levegő is református. (Most visszatekintve különösen feltűnik - tudatosítottam - a nagy különbség a római katolikus és evangélikus kegyességgel és életstílussal szemben!!) Azután a tiszta, nem kevert tan munkálása: nem csoda, ha utána az élet is más. A más ízű kegyességben otthon éreztem magamat. Nem volt idegen új volta ellenére sem, jó volt Hollandiában lenni, s azért különösen hálás vagyok, hogy nem vont el, hanem a felelősséget, szeretetet mélyítette és öntudatosította bennem Egyházam és Hazám iránt. Professzoraim között volt az az óta már elköltözött Bouwman H., Hoekstra T., mindketten igaz barátai a magyar és hazai református ügynek. Eddigi lelkészi szolgálataim is csak Isten kegyelméről beszélnek. Általános és különös kegyelmét is felváltotta Isten aprópénzre életemben, így azután életem már elmúlt, de ezután következő részére is II.Kor.l2:9. az Életigém: „Elég neked az én kegyelmem.” Komárom, 1943. december 2. Antal Gábor vallásoktató lelkész Tóth Kálmán árvaházi lelkész Curriculum vitae Nagypeszeken, Hont vármegyében születtem 1904. december 5-én. Édesatyám Tóth József, édesanyám Bozsik Julianna, mindketten földművelő családból származtak. Gyerekek közül ötödik voltam. Otthon elvégeztem az elemi iskola hat osztályát az átlagnál jobb eredménnyel. Az év végi „nagyvizsgán” Patay Károly esperes felhívta édesatyám figyelmét arra, hogy érdemes volna engem tovább iskoláztatni. Lelkészünk meg is tette a szükséges lépéseket ez irányban, és így 1917 szeptemberében a pápai református főiskola tanulója lettem. Az ösz- szeomlás után, mivel szülőfalum cseh megszállás alá került, nem mentem vissza tartott fenn. DOBOS 1987. 289-296. KOSA 2006b. 1089-1090. A Szövetség részletes történetét lásd: HAVAS-KULIFAY1992.-346-
