Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

olyat, aki hitehagyó vagy kárunkra reverzálist adó lett volna. Olyan egyházhűséget, templomszeretetet, másrészről meg antipápista öntudatot vert belénk, hogy ma is hálával említem meg a maga korának s az akkori egyházi stílusnak ezt a kedves és hűséges alakját. Amikor egyszer a „templom” szót nem tudtam elválasztani, „levettetett” a keresztfiával, s így az osztály második „deákja” lettem, amit apám megtudva igen helyeselte az igazságos intézkedést, s engem marasztalt el ebben is.

A falusi négy elemi után apám jobbnak látta egy elemit Pozsonyban is elvégeztetni velem az evangélikusoknál, s így kerültem a kedves Frühwirth Lajos tanító úr247 keze alá, ahol a városi tudomány mellett erősen belejöttem a német nyelvbe már csak azért is, mert cseregyermek voltam egy magyarul nem beszélő derék evangélikus jómódú szőlőműves („kapás”) családnál. Mire elvégeztem az itteni elemit, már egészen jól tudtam németül. így kerültem a pozsonyi evangélikus líceumba, a messze híres lutheránus magyar középiskolába. Jó tanárok tanítottak. Pozsony, a város, a vegyes kultúra, a nyelvismeret, a hegy, folyam, sok sport, Bécs közelsége nagyban megszaporította az ismereteimet és a benyomásokat. Nem voltam jeles tanuló. A hitoktatásom igen gyenge és unalmas volt. Az otthonról hozott maradék vallásos útravalóból éltem. Azért soha életemben el nem mulasztottam volna a vasárnapi templomba menést még a későbbi nagy utazásaim során sem, kivéve - ha nem tévedek - azt az öt esetet, amikor ágyban fekvő beteg voltam ezen öt vasárnapon. Istené legyen ezért is a hála és a dicséret! Gimnazista koromban sok útleírást olvastam. Megfogott az angol és német konzuli hivatalnokok gazdag és fényes élete. El is határoztam V-es korom végén, hogy kereskedelmi konzul leszek, és pedig felveszem a birodalmi német állam- polgárságot, és Ázsiába óhajtok a nagy birodalom kereskedelmének konzulátusain szolgálni. El is kezdtem ehhez a tanulmányokat. Egy év alatt ismertem Elő- Indiát, a belviszonyokat. El kezdtem magamat angolra tanítani. Az arab felé is tettem lépéseket. Vallástörténetet, perzsa vallásfilozófiát olvasgattam, sok-sok földrajzot, ázsiai történelmet, s persze nyeltem az ottani útleírásokat. így jutottam el a matúráig 1913 júniusában.

A későbbi dr. Vass Vince családunk barátja volt. Akkor senior Pápán. Matúrám után eljött hozzánk, s kivitt a Magyar Evangéliumi Diákszövetség248 Felsőszeliben megtartandó konferenciájára. Kinevettem. Hogy én szenteskedni menjek? És sok prédikációt hallgatni?! De Vass Vince imádkozott értem. S elutazta után a második napon nem bírtam el nem menni! Hiú és ficsúrkodó természetemmel elegánsan felöltözve úgy jelentem meg a konferencián, mint egy bálkirály. Röviden csak ennyit e konferenciáról: Isten a hívő korombeli fiúk által hívott el a Maga szolgálatára. Megtérésem itten kezdődött el. Hazaérve félve

247 Frühwirth Lajos 1851-ben született Kőszegen (Vas vm.). Szülőföldjén végezte az algimnáziumot, Sopronban a képzőt. Elemi iskolai tanító volt, 1885-től a pozsonyi evangélikus líceum I-IV. osztályában egyházi éneket tanított. 1913-ban a pozsonyvárosi egyházmegye nyugalmazott tanítója volt, de még a líceumban tanított. Evangélikus egyház egyetemes névtára. 1885. 22. 1903. 122, 280. 1913.100,107. SZINNYEI1891-1914. III. 824. FUKÁRI2003.128.

248 A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségről (MEKDSz) van szó.-331-